Van itt olyan, akit “megtört” az orvosi egyetem?

7-es vagyok. Nehéz megválaszolni ezt a kérdést, mert nyilván nem tudhatom "mi lett volna ha". De ezekkel a tapasztalatokkal szerintem nem ezt választanám. És leginkább visszatekintve kihagytam volna egy évet érettségi után, vagy aktívan tettem volna azért, hogy megismerjem magam, és hogy mi illene igazán hozzám. Lehet, hogy akkor sem a legmegfelelőbb szakot választottam volna, de nagyon éretlen voltam 18 évesen ehhez a döntéshez és ezt egy kicsit talán kompenzálta volna. Nyelvek, művészet, pszichológia, ezeken szoktam néha ábrándozni :) De könnyebb úgy gondolni, hogy nem véletlenül alakult így, valamiért mégis "így kellett lennie". 8-as kitartást, átérzem!

Van. Ha már eddig eljutottam befejezem, de utána teljesen mással szeretnék foglalkozni.

Az egyik ismerősöm a második évben hagyta ott az orvosit, mert nem bírta. Eleve olyan ember volt, aki igényelte a társaságot, de abban a két évben teljesen bezárkózott és csak tanult. A szülei is sokszor csak akkor látták, ha lement kajálni, majd vissza is ment tanulni. A sok energiaital, kávé ivás rá is ment az egészségére, illetve mentálisan is nagyon ki volt már készülve így ott hagyta, rájött, hogy nem neki való. Ettől függetlenül nem adta fel az egészségügyet, már radiográfusként dolgozik.

#8, teljesen ezt érzem. És nagyjából minden egyes barátom is itt ezen a redván. Ősszel szerettem volna passziváltatni, annyira azt éreztem hogy elegem van ebből. Itt a "finishben", már 99% hogy elvégzem és orvos leszek, de milyen áron... Ha most lennék 18 éves, meggondolnám hogy kell-e ez nekem. (valószínűleg ugyanezt választanám, de azt javasolnám a 18 éves önmagamnak, hogy legyen kicsit nyitottabb és ne szűköljön be ennyire az orvosira)

Barátnőm példáját tudom csak felhozni. Mindig is ő volt köztünk az eszes, mindenttudó, orvosira ment. Nagyon nyugodt, nem idegeskedő típus volt aki a légynek se ártana. Utólag tudtunk meg hogy az első vizsgaidőszakában alig aludt, pánikrohamai voltak a hatalmas nyomástól, amiket már hál istennek tud kezelni. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy nagyon lenéz (én egy másik egyetemen tanulok) mindent ami nem orvosi, és szereti fitogtatni hogy márpedig ő nagyon is okos, hiszen orvosis. Nyilván ez egyedi példa, de én azt tapasztaltam hogy a saját frusztráltságát nagyon is ránkvetíti.

Utolsó teljesen egyetértek sajnos . Tisztelt a kivételnek, de az orvosisok közül nagyon sokan nézik le az összes többi szakot ( és azok hallgatóit). Senki nem vitatja el tőlük, hogy nagy teljesítmény elvégezni, de a való életben nagy bajban lennének, ha mindenki aki diplomát akar, az csak orvosnak menne.