Pszichoterápia tapasztalatok érdekelnének. Aki volt már ilyenen segített neki helyretenni az életét? Megoldást jelentett számára?

Nekem segített, pedig nem jártam sokáig. Igazából csak az kellett, hogy egy vadidegen megmondja, hogy ő hogy lát engem, és ez rádöbbentett az elakadásaimra. Volt, h hangosan felkiáltottam: ne már! Tényleg ilyen vagyok?! Bz+!! Továbbá néhány film is segített, okosan, odafigyelve felismertem, hogy mitől szenved a szereplő, párhuzamot vontam a saját dogaimmal, és figyeltem, hogy ő hogyan oldja meg (jellemfejlődés). Lényegében megmutatta, hogy kb min kéne változtatnom. Nyilván nem Transformers stílusú filmeket kell nézni. Bizonyos drámák uncsinak tűnnek elsőre, de nem mulatozás-röhögés miatt néztem.

Walter Mitty titkos élete pl nagyon tanulságos, nem dráma, és sokat lehet belőle meríteni.

Még annyi, hogy nem újrakezdeni kell az életet (tudom, h így mondják), hanem másképpen folytatni. Nagyon mélyen most nem megyek bele, de minden emberben vannak gondolkodás-cselekvés sablonok= ugyanarra a szituációra pont ugyanúgy fog reagálni. Pl ha 30 évig bosszankodott az eső miatt, akkor ezután is bosszankodni fog. Na ez a kulcs, h ezeket kell megváltoztatni. nem könnyű, és eleinte komoly erőfeszítésbe kerül, de ha sikerül, akkor automatikusan átalakul az életed. Ja, és persze időbe telik, szóval nem 2 nap. Adj magadnak időt ehhez. Jó munkát!

Szia!

Szerintem az az egyik legnagyobb lépés, hogy eljutottál odáig, hogy nyitott vagy aktívan részt venni pszichoterápiában, hogy jobban legyél. Tudom, hogy ez egy kicsit elcsépelt kijelentés, de saját tapasztalataim alapján is így van. Sőt, én erre leginkább nem is akkor jöttem rá, mikor először belevágtam a terápiába, hanem mikor közben olyan fájdalmas dolgok kerültek felszínre, amire az első reakcióm az volt, hogy elfordítsam a fejem és elmeneküljek, ahelyett, hogy megpróbáljam újra feldolgozni. Ezért hatalmas szerencsém volt, hogy olyan terapeutát találtam (igaz nem elsőre), aki tudta, hogy miért van az, ha néha lemondom a találkozásokat, de akkor se engedte el teljesen a kezem, meg visszavárt. Egyébként én úgy gondolom, hogy mivel nagyon sok félék vagyunk, nem mindenkinek a pszichoterápia az útja addig, hogy újra megtalálja önmagát és kilábaljon a traumáiból. Ahogy az előző hozzászóló is írta, nekem is sokat segítettek a filmek, könyvek, amelyeknek mélyebb mondanivalója volt, és én ezek mellett még sokat naplózok is, pl. leírom az érzéseimet, gondolataimat. Úgy szoktam ezt magamban mondani, hogy egész nap terápiát folytatok önmagammal, minden apróságban megpróbálom keresni a fejlődés lehetőségét. Terápiából is nagyon sok féle létezik egyébként. Én voltam egy hosszabb távú, bentfekvős fajtán is, ahol voltak csoportok és egyéni alkalmak. Szerintem nem lineáris út vezet a jólétig, nekem folyton hullámzik azóta is, hogy hogy vagyok, de már vannak támpontjaim amikbe kapaszkodhatok, mikor egy mélyebb periódusom van. Ez sokat jelent. Illetve hogy gondolatilag (kognitívan) teljesen máshogy fogom fel, mikor "lecsúszok". Úgy, hogy igen, ismerem, volt már ilyen, utána volt ami segített, hogy felálljak... igen, ez most elképzelhetetlen, pedig így volt, különben már nem lennék itt. A gondolatainknak nagy ereje van :)

Én bátorítalak rá, és kívánom neked, hogy találj megfelelő terapeutát, aki tud segíteni, szerintem nagyon is megérdemled, hogy egy szakértő is melletted álljon a folyamatban!

Szerintem mindenképpen menj.

Azt hogy megoldást hozott-e, ez így lehet hogy erős kérdés, de nekem mindenképpen jó a terápia. Akkor is ha utána két napig fekszem és gondolkodom. Szerintem ez nem olyan receptként működik mint egy süti, hogy háromszor elmenni és pikpakk kész.

Én másfél éve járok.

És persze, van lehetőséged jobb életet élned. Csak előbb el kell indulnod azon az úton, amit most nézegetsz. :)

Nem tudom. Nem biztos hogy másabb lesz ez a szakember.

Az előzővel mi volt a konkrét problémád?