Miért utálom ennyire ha megérintenek? Hogyan barátkozzak meg vele?

Nagyjából 2-3 éve fokozatosan egyre jobban elkezdtem iszonyodni attól ha hozzám érnek. Nem azért mert félek a betegségektől, finnyás lennék vagy ilyesmi, egyszerűen érzelmileg rosszul leszek.

Eleinte csak nem esett jól, de ezt el tudtam rejteni, aztán egy idő után már akaratlanul is összerándultam, elhúzódtam, emiatt egy időben azt hitték engem bántalmaznak otthon, ami nem igaz hála az égnek.

Mármint a gyermekkoromra nem emlékszem és apával nem tartom a kapcsolatot, de szerintem ha ilyen lett volna arra mégis emlékeznék.

Mostmár ott jár ez az egész, hogy például ma anya elkezdte simogatni a hátam miközben tanultam és nem hagyta abba amikor mondtam neki, hogy ez nagyon nem esik jól és félre is húzódtam, ez pedig annyira felzaklatott, hogy tényleg tudatomon kívül kiabálni kezdtem, aztán sírni, folyamatosan görcsbe rándult a testem, téptem a hajam, ütöttem a fejem, nem kaptam levegőt

Nekem ebből utólag nem sok maradt meg csak az, hogy nagyon rossz volt és nem kaptam levegőt, a többit anya mesélte mikor rákérdeztem, de ezen kívül azóta ne hajlandó szóbaállni velem és folyamatosan csak kerül és nem tudom elmagyarázni neki, hogy ez nem ellene irányul.

Ez már nem normális, azzal tisztában vagyok, de nem tudom ezt mi válthatja ki és hogyan változtassak ezen, mert így a környezetemet is folyamatosan megbántom, sőt érzem, hogy megutálnak lassacskán ráadásul egy egy ilyen nem is tudom minek nevezzem.. hiszti? nagyon megalázó és ijesztő.