Akik egész életükben csak szenvedtek, megalázták és bántották őket, majd öngyilkosok lesznek, lehet, hogy ez volt a sorsuk, és az, hogy az öngyilkosságukkal felhívják az emberek figyelmét, hogy figyeljenek oda a másikra?

Mármint ha valakinek az életében már úgysem történhet jó (akár fiatalon sem, viszonylag normális környezet és személyiség ellenére sem), mert ez van, ilyen a depresszió, és más sem használ, vagy csak úgy, senki nem segít, de tényleg, valaki mindent megpróbált, de hosszabb idő alatt sem lett jobb. (Vagy mennyi időt kéne várni, és hányadik szakember/alternatív terápia után számítani bármi hosszabb javulásra...) Na pl. ha egy ilyen ember öngyilkos lesz, a környezete elszomorodik, vagy felkapja a média a történetét, és kampány indul arra, hogy igenis figyeljenek a mentális betegekre, vagy valaki pl. ennek hatására választ segítő szakmát... És akkor az öngyilkosság sem volt értelmetlen, tehát ha valakinek már úgyis mindegy, de így hal meg, hogy legalább mást vegyenek észre, akin lehet segíteni, az úgy tökre elfogadható és értelmes lépés nem? Vagy ha valakinek csak simán nincs az agyában elég szerotonin, vagy akármi, ami életben tartaná, és sehogy nem is pótolható. Pl. vannak magzatkori elhalások, lyukas szív, élettel összeegyeztethetetlen babakori betegségek, akiket lekapcsolnak a gépről, vagy a kóma, agysérülés... az öngyilkosság is csak valami ilyesmi lehet, nem? Hogy egyszerűen vége, és csak simán nem menthető mindenki, akárhogy próbálkozik. De ha pl. más meg ezt látja, vagy ismeri, akkor lehet, hogy krízisben lesz egy darabig, meg csomót sír utána, de aztán lehet egy tökre erősebb ember, ha feldolgozza, és élhet teljesebb életet, jobban odafigyelve magára, másokra.