Mi a tapasztalatotok Xanax 0,5-1 mg nyugtató hatásairól?

Már írtam egy másik kérdésre is a felháborodóknak, akik okosabbak mindig a kezelőorvosnál, hogy kell e gyógyszer vagy sem.

Írtam, hogy akkor kérjük az alternatív gyógyítási javaslatot! A mai napig nem kaptam választ.

Nem gyógyítottak, de tünetmentesítettek. A tünetmenetesítés is nagyon fontos bárminemű kezelésről van szó. Ha a kliens teljesen szét van esve, pszichoterápiára sem alkalmas, a munkaképessége teljesen elveszhet, a kapcsolatait elveszíthet, komoly szenvedésnek van kitéve.

Azt értsétek meg, hogy az ún. "lelki betegségek" sem csupán a lélek miatt vannak, hanem a biológiai hajlam, a személyiség érzékenysége, a szorongásra való hajlam sajnos sokszor adott, a karakter szintjén is jelen van. Egy súlyosan szorongó ember élete nagyon komolyan szenvedéssel teli. És nem azért, mert ő "gyenge ember" lenne.

Egy súlyosan fóbiás ember nem mer bizony kimenni az utcára segítség nélkül, egy súlyosan szorongó gyerek esetleg megbukik az iskolában, vagy annyi kudarcot begyűjt, hogy azoktól sérül, jobban, mint a szorongásától.

A szorongáscsökkentők mankók. Nem oldják meg a problémát, de segíthetnek átmenetileg azokat átvészelni. Ha valakinek sérülékenyebb idegrendszere van, súlyosan szorong, depressziós, nem elég számára az egészséges emberek számára egyértelmű és használatos megküzdési mód. (sport, napfény, csoki, szex)

Egy beteg embert sem elég önmagában C vitaminnal kezelni, hanem van olyan eset, amikor be kell venni az orvosságot.

Az agyunk is épp úgy szervünk, mint a testünk többi része. Az agynak is vannak anyagcserfolyamatai, elváltozásai.

Mielőtt bárki félreértene, nem szeretném senkire sem a gyógyszert ok nélkül rátukmálni. Vannak viszont olyan kórképek, állapotok amikor célszerű segíteni a gyógyszerrel ( a kockázatot és hasznot is mérlegelve) és van olyan, amikor KELL a gyógyszer, mint pl a kérdező bipoláris zavara esetén.

Számtalan olyan eset is van, ahol viszont nem szívesen adnék gyógyszert, hanem bizony a pszichoterápiát tartanám elsődlegesnek. Ehhez viszont kell a kliens motivációja, gyógyulni és élni akarása és alkalmassága is.

Azt is tudomásul kell viszont venni, hogy nem mindenki alkalmas pszichoterápiás kezelésre. Attól még viszont a fájdalmát, szenvedését enyhíteni kell.

Az első lépés az, hogy elfogadod önmagad. Ez senkinek sem a hibája, de tudomásul kell venni.

Az is lehet, hogy teszel még néhány kört, és a következményeket magadon viseled.

A bipoláris zavarral együtt lehet és együtt is kell élni. Azért írtam neked, hogy vannak híres emberek is, akiknek ugyan ez a problémájuk. Van egy amerikai pszichológusnő, aki szintén bipoláris. Írt az életéről, nehézségeiről, és nem utolsósorban a sikereiről is egy könyvet. A címe az, hogy A nyughatatlan lélek (írta Kay Redfield Jamison). Ha gondolod, akkor olvasd el, nagyon érdekes és sokat lehet belőle, tőle tanulni.

Szóval fel a fejjel!! Nagyon sokat tudsz tenni önmagadért, az életedért és azért is, hogy mennyire leszel sikeres. Ehhez viszont el kell tudni fogadni ezt a betegséget és azt is, hogy ezt kezelned kell és szedned kell rá a gyógyszert.

Azért is érdemes elolvasni a könyvet, mert az illető hölgy is hagyott ki gyógyszeradagot (még az elején) és beszámolt utána arról is, hogy akkor mi történt vele.

Ebben az esetben a gyógyszer nem tünetmentesít csak nálad, hanem az agyban a neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok) szintjét stabilizálja.

Egyébként ezek a hirtelen hangulatváltások, vagdosás amit írsz, inkább a borderline személyiségzavarra jellemzőek. (annak is vannak bipoláris tünetei)

Én azért lehet, hogy megkérdeznék még egy másik pszichiátert is. Ugyanis a kezelése annak más, mint a klasszikus bip. zavaré. A pszichoterápiának sokkal nagyobb szerepe van.

Visszakanyarodva a kérdező eredeti kérdéséhez:

Engem depresszióval,generalizált szorongással és dependens személyiségzavarral kezel pszichiáter,Remeron (45mg) antidepresszánst és Xanax SR-t (napi 1,5mg) szedek.Előtte sima Xanaxot szedtem,de mivel annak a hatástartama elég rövid(gyorsan hat de csak 2-3 óráig tart a hatása),egyre többet és többet szedtem a szorongás enyhítésére.A Xanax SR lassabban szívódik föl,de sokkal tovább hat,így kevesebb is elég belőle.Ennek ellenére gyakran beveszek mellé a sima Xanaxból is erősebb szorongás esetén.Az orvosom szerint máris sikerült a Xanaxnak nálam fizikai és pszichés függőséget okoznia,vagyis ez a mellékhatás tényleg nemcsak "statisztika"...A másik amit észrevettem az a memóriaromlás,gyakrabban felejtek el,és nehezebben jegyzek meg rövid távon dolgokat (kicsit olyan mintha "szétszórt" lennék).Anyukám viszont már több mint 10 éve szedi a Xanaxot,és nála ez a gond már sokkal erősebben jelentkezik,néha már őt is idegesíti a saját feledékenysége...

Vagyis én azt tapasztaltam,hogy a mellékhatások között felsorolt függőség és memóriaromlás sajnos tényleg nem hülyeség...

Üdv:25/L

Nem értem miért kell betojni, ha akár élete végéig kell szednie valakinek egy gyógyszert, mert letéve előjönnek újra a tünetek.

Cukros, magas vérnyomásos stb ugyanezt teszi. Ott is csak tünetet kezel, ott is vannak mellékhatások, még se jut senkinek eszébe az ellen ágálni, hogy jaj be ne szedd így, meg gyógyszerlobbi úgy.

Viszont az ilyen - teljesen tévesen ún. "lelki" okra visszavezetett - betegségeknél (amiknek persze szintén szervi /agy és anyagcserefolyamatai/ okai vannak - szóval ezeknél teljesen megkergülnek a gyógyszerellenesek és osztják az észt azokról a szerekről, amit ők maguk amúgy soha be nem szedtek.

Én speciel antidepit szedek és szedtem frontint is, le is tudtam tenni és milliószor jobban vagyok, mint 1 éve.