Hogyan szabadulhatnék meg a túlzott idealizmustól?

Pl.: kreatívkodásnál van egy ötlet a fejemben, aztán azt megpróbálom leírni/rajzolni/akármi, és valami olyan lesz, ami teljesen eltér attól, ami a fejemben van. Nem mondanám hogy, rossz, nem is mestermű, csak teljesen eltér az ötlettől, a kettő között egy kb. áthidalhatatlan szakadék van. Ezek miatt inkább nem csinálok (rajzolok/írok) semmit, mert a sok próbálkozásom ellenére sem tudom azt létrehozni, amit szeretnék.

Vagy.

Van egy elképzelésem, hogy egy családnak hogyan kéne kinéznie, működnie, stb. Közben szembesülök azzal, hogy az én családom nagyon nem így működik. És közben azt is tudom, hogy olyan, amilyen a fejemben létezik soha nem lesz, és nem tehetek érte semmit, mert van, ami nem tőlem függ.

És ilyenkor vagy az van, hogy próbálom megvalósítani az idealisztikus (és a földtől nagyon elrugaszkodott) ötleteimet, vagy elfogadom a realitást. Az első nem működik, ezért a másodikat kéne valahogy megoldanom, csak kérdés hogyan.