Hogy lehet egy ilyen fóbiát/félelmet "gyógyítani"?

Szóval az a helyzet, hogy nem is tudom mi az ami nekem van, megpróbálom leírni, talán fóbia. A lényeg, hogy körülbelül 11 éves voltam amikor egy iskola orvos megvizsgálta a pajzsmirigyemet egy ilyen rendszeres éves vizsgálaton és nagyobbnak ítélte meg mint a normális, ezért mindenfelé elküldött. Anyukám el is vitt endokrinológushoz és az egyik doktornő koponya MRI-t is kért, hogy nincs-e agytumorom ami kihatna a pajzsmirigyre. Ettől már akkor nagyon megijedtem, de az MRI alatt pánikrohamom is lett, és emlékszem a rettegésre amit akkor éreztem. Utána pedig az eredményre is várni kellett jó sok hetet. És az alatt az idő alatt magamban azon rettegtem, hogy nekem biztos rákom van és megfogok halni. Nagyon féltem, és aztán amikor visszamentünk kiderült, hogy semmi bajom nincs az ég világon, tehát az egész felesleges volt. De ez annyira megrémisztett, hogy azóta periodikusan előjön nálam ez a beteges szorongás és félelem a ráktól. Még csak nem is a haláltól, hanem konkrétan ettől a betegségtől. Vannak jobb időszakok, amikor valami nagyon lefoglal vagy épp más miatt stresszelek akkor nem is gondolok rá. De vannak nagyon rosszak is, amikor egy egyszerū mindennapos tünetbe pl.köhögés is képes vagyok a legrosszabbat látni és amíg orvos nem igazolja, hogy tényleg nem komoly, addig ezen kattogok. Lehet, hogy nevetségesnek tūnik a dolog, és valahol az is, mert logikusan végiggondolva tudom, hogy a nem létező problémák miatti aggódás teljesen felesleges és káros is, de ha valami előhozza ezt a szorongást akkor hosszú ideig nem tudok tőle szabadulni. Az agyam szorongásos része mindig meggyőzi a józant, hogy de aggódj tovább mert mi van ha... Próbálok nem gondolni rá, kerülöm az ilyen témájú filmeket/történeteket és mindent amiről azt tapasztaltam, hogy előhozza. De már nagyon belefáradtam ebbe, és olyan rossz, mert amikor van egy jobb időszak és nem kell ezen rágódnom akkor normális embernek érzem magam, és elhiszem, hogy na végre tudok majd félelem nélkül élni, de mindig visszajön ez a pánik és a szorongás. Erről senkinek nem merek beszélni és senki nem is tudja, mert egyébként kívülről senki sem mondaná meg, mert igyekszem minden területen/egyetem, munkahely, barátok/ 100%ot nyújtani. Valaki tapasztalt már ilyet és ha igen tudna valami tanácsot adni? Minden javaslatot szívesen fogadok. 20L