Mitől érezhetek így?

Ertem azt, amirol irsz, en is ilyen vagyok.

Jarok pszichologushoz, es tobbszor elojott mar ez a tema. Egyreszt tobbszor eszrevettem magamon, hogy mennyire nem fogadom el a segitseget tole sem: volt, hogy latta, hogy mindjart sirasban torok ki, es felajanlotta az ott levo zsebkendot. En csak legyintettem erre. Vagy volt egy eset, ahol rengeteg kerdest tett fel, probalt segiteni, hogy felidezzek valamit, en meg azt mondtam neki, hogy majd otthon atgondolom. Nagyon lelkiismeretfurdalasom lett, amikor otthon eszembe jutott, hogy o csak segiteni akart, en meg ezzel leallitottam. Kovetkezo alkalommal bocsanatot kertem tole. Erre o: ezt akaratlanul csinalom, semmi gond.

Egyebkent amikor nyiltan a segitsegkeresrol beszeltunk: 1) segitsegkereskor kiszolgaltatotta valunk, alarendeltek leszunk; 2) megmutatkuk a gyengeseinket es egy perfekcionista nem szivesen vallja be, hogy valamit nem tud megoldani.

En ezek miatt nem szivesen kerek segtseget. Elmegyek a vegsokig, es ha tenyleg nem tudom megoldani egyedul, akkor fordulok valakihez, de mindezt iszonyatos felelemmel bizonytalansaggal es bizalmatlansaggal :( es alig varom, hogy valahogyan viszonozzam ezt :)

Bennem ilyen erzesek vannak, es lehet, hogy a fenti ket pont (kiszolgaltatottsag, perfekcionizmus) szinten valaszt ad szamodra is.