Más (szerencsétlen) is eljutott arra pontra, hogy semmi értelme az életnek?
Megpróbálok röviden fogalmazni: 25 éves avgyok. ma már tudom, hoyg gyermek koromban túlérzékenységben szenvedtem, emiatt mély lelki sebeim vannak, amik mára már behegedtek. Sose voltam bátor, erős fellépésű gyerek. Inkább filozofikus, idealista. Már kiskamaszként megérintett a szerelem, de nem viszonozták. Soha senki. Cserébe megaláztak elutasítottak a külsőm miatt. Voltam párszor randin, meg diszkóba, ez utóbbi helyen kezdtem el megvilágosodni, menyire értelmetlen az élet.Micsoda hülyeség élvezhetetlen zenére vonaglani! Sötét van és még beszélgetni se lehet, ha iszol az méregdrága...
Ott volt először részegen deperszionalizációs élményem. Elvonatkoztattam magamtól, meg másoktól is. Mintha a személyiség lefoszlott volna a húsbábokról és mindenki csak élő gépezetnek tűnt. Olyan volt mintha a koponyámból nézne ki egy tiszta, személyiség mentes tudat. Aztán ez elmúlt.
Próbáltam a sikertelenségem elől, a művészetbe menekülni, mert némi tehetségem mutatkozott. Írtam és festettem: bele adtam mindent, de nem díjazta senki, soha. Akárcsak a rendszerprogramozásaim. Kudarc kudarc hátán. Kétszer volt idegösszeomlásom a sikertelenség miatt. Mára már teljesen kiégtem. Régen foglalkoztatott hogy majd én is kariért építek, de az élet mindig rám cáfolt. Elbuktam. A mércéket csak néha, megfeszülve tudtam átugrani míg mások, simán megoldották. Ezért elkezdtem azt érezni, hoyg az életnek semmi de semmi értelme. Általában a buta vagy "álomban tartott" emberek befolyásolhatók a tv, a sztárkultusz, a zeneipar stb által. Aki éber az már ezeket úgyis érti tudja. Realizáltam, hogy mekkora a világűr, hoyg nem tudjuk elhagyni a bolygón csak nagyon nehezen, hogy egy zárt rendszerben kavarodnak újra az atomok! Rá jöttem hogy a civilizáció vékony kultúrmáz!
Nem akartam szüzen meghalni, így a sokadik kudarc után, a huszadik születésnapomon elmentem egy prostituálthoz. Az viszonylag jó volt, de utána nagyon bűntudatom volt.
Azóta eltelt öt év és továbbra sem tudtam összejönni senkivel. Így pár hete elmentem egy közelihez. Gondoltam jót teszek magamnak, sokszor átgondoltam... de ott a lánnyal csalódnom kellett. Lelketlenül szétrakta a lábát ráadásul becsapott és lehúzott. Amin meglepődtem és hazafelé ezen tűnődtem se a szex nem esett jól se nem éreztem bűntudatot. Mérges se voltam pedig az én saját pénzem volt! - Undort se éreztem, egyedül valami fásultságot és unottságot. (Ez is nagyon lekezelő volt velem, flegma: legyek gyors, ne érjek hozzá stb)
Szóval az egyetlen dolog amit éreztem az a kiábrándultság legmélyebb foka, fásultság, sztoikusság. Ugyan azt éreztem mint a művészettel kapcsolatban, ennek semmi értelme! Bárhogy futottam neki gondolatban, a világnak nem sok értelmét láttam: eljárunk dolgozni, eszünk, alszunk és ennyi, közben őrlődünk, a saját szabályaink szerinti hülyeségek miatt: adósság, párkeresés, munka stb. Sokszor egy viccnek érzem az én de úgy általában az egész életet.
Sokszor csalódtam az életben és magamban is!!!
Lehet egy szerető kedves lánnyal nem ide lyukadok, de sajnos mindenki elhajtott mert nem voltam elég jó. Nem voltam elég pénzes, osztály alatti, nem voltam jóképű stb. És így utólag belegondolva ezek az örömlányok is kedvetlenek voltak...
Igazából már nem fáj semmi sem. Meguntam mindent. Bár volt egy két megjelent versem, egy-két kiáltáson is szerepeltem pár képpel de azoknak se láttam sok értelmét...
Úgy érzem a világ(om) már nem tart semerre, nincs már kúltúra, vagyis valami túlerjedt massza van csak, amit kultúrának hívunk. Én már csak nevetek a politikán, míg más komolyan veszi.
Pszichológushoz járok dolgozunk ezen. Kíváncsi avgyok ti átéltetek e hasonló kiábrándulást, illúzióvesztést.
Minden ami szép volt nekem széttépte, széttörte, elvette az élet...
válasza: válasza:Nézőpont kérdése kedves utolsó
Mi lett volna ha leírom részletesen :D
válasza:Én egy életvidám ember vagyok az idő többségében, próbálok reflektálni az élet szepsegeire, es célokat kitűzni. En neked 3 dolgot tudok "tanácsolni"
1, Keress magad mellé egy lányt, ne legyenek nagy igényeid, hidd el hogy a kis falusi lányok is tudnak úgy szeretni mint egy Pesti például, menj a rokonokhoz, valahova ahol ilyesmi van, aztmondod telketek van, nem hiszem el hogy nincs egy ismerősnek az ismerőse aki szingli és ismerkedne. Nyilván nem látok bele az életedbe ilyen szinten, de ne ítélkezz, és adj esélyt mindenkinek.
A második, amit én a helyedben tennék az a célok. Művész ember vagy, vegyél elő egy lapot, és írd fel; Májusig, Nyár végéig, 2021 végéig, 5 éven belül, stb. mit akarsz elérni? Semmi értelme az örlődésednek, és filozófiálásodnak ha csak vagy egy helyben tehetetlenül, és nem cselekszel. Írtad hogy nincs munkád, tessék, neted van, keresgélj... ha nem is találsz most 3 honapig, ha a 4.ben végre összejön már sokkal előrébb vagy.
És az utolsó, amit én elterveztem ha egyszer összejön minden, és úgy érzem nincs értelme az életemnek, szürke, unalmas hétköznapok, tehetetlenség, örlődés,csak a gondolkodás, panaszkodás de cselekedés semmi... Tervezz, fogj egy zsákot, szállj autóba, motorra, valahova, és menj, járd be a világot. Persze ehhez pénz is kell hogy elindulhass, de ha az megvan, onnantól kezdve alkalmi munkát mindenhol találhatsz, járd be a világot, láss helyeket, hogy legyen értelme. Van egy lány akinél hasonló videót láttam, pillanat és becsatolom neked. Remélem rendbe jössz lelkileg... Adj magadra picit jobban, sportolj, ha eddig csak festettél, most kezdj el rajzolni, próbálj ki valami szokatlanul stb.
A videó;
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!