Hogyan fojthatnám el magamban a bánatot?
Nem akarom hosszan ecsetelni, nem volt jó gyerekkorom. Szegények voltunk, gyakran volt hogy kikötöttek valamit mert nem tudtuk időben befizetni, itthon mindig voltak veszekedések, ajtócsapkodások. Az iskolában mindig én voltam az akit csesztetett mindenki, tehát nemigen volt jó sehol, iskolában is rosszul éreztem magamat meg otthon is. Gyakorlatilag ez azt hozta, hogy pánikbeteg lettem. Ennek iskolás koromba is voltak már jelei (hasi görcsök, szédülés, rosszullét) de most az elmúlt fél évben borzasztóan "leépültem", ha emberek közé/boltba kell menni akkor félek, remeg a kezem, légszomjam van, néha sajnos sírógörcsöm is. Ezek eddig nem voltak, de mostanra egyre rosszabbak, és ez biztos hogy attól van hogy ezeket a dolgokat nem beszéltem ki magamból. Van 2-3 ember akiket jó haveromnak tartok, de velük sem szeretném megbeszélni, új embereket meg nem akarok megismerni mert mindenkiben csak azt látom hogy mivel akar bántani és mivel akar épp kihasználni.
Tudom, hogy ez nem jó, és valahogy változtatni is szerettem volna rajta, de az itthoniak miatt nem tudok. Mindig ha hazajövök, a negatív hangulat vár, és ez akadályoz a javulásom útjában, pedig hosszú idő után végre beláttam hogy ez nem jó. 25 éves férfiként, jogsi és szakma nélkül, egy szál érettségivel dolgozom nehéz fizikai munkát. Elköltözni nem szeretnék, mivel -bármennyire is néha őket okolom- nem szeretném a szüleimet magukra hagyni, és támogatni akarom őket, illetve ezt teszem is.
Pszichológushoz nem szeretnék járni. Tudom, van ingyen is, de nem szeretnék.
válasza:Ez így nem lesz egyszerű.
Igazából meg tudnád határozni,hogy mit szeretnél?
Úgy értem,ha ésszerűen átgondolod,akkor mondjuk 1-2-5 éven belül,hogy mit szeretnél elérni.
Nem irreális hülyeségekre gondolok,hanem amivel megelégednél.
válasza:De miért vagy ennyire pszichológus-ellenes...???
ez kicsit oylan, mintha eltört volna a lábad, és azt hangoztatnád, hogy de nem akarsz sebészhez menni.... :(
Leginkább valami olyan kéne, amivel egyrészt ezt az egész szarságot el tudnám felejteni mikor rám jön. Nem akarok gyógyszereket szedni. Egyszer bevettem egy szem Frontint, na az jól esett, de nem szeretnék minden reggel bevenni egyet, mert lehet hogy akkor nem jönne többet elő a pánikom - egészen addig amig minden nap beveszek egyet. Ördögi kör.
Távlati tervek: Jogosítványt mindenképpen szeretnék, csak azt addig nem akarok, amíg ez a pánikolás el nem múlik. Sajnos rokoni körökből van egy távoli ismerősöm, akit szanaszét szívattak jogsin (nem is fejezte be végül, már elévült, neki sincs) és ha csak rágondolok arra hogy nekem forgalomban részt kéne venni, már elkap a gyomorgörcs. Ezt mindenképp le kéne küzdeni, több okból is: el tudnék járni a melóhelyemre autóval, vagy akár csak távolabbra, céltalanul kikapcsolódni. Illetve olyan munkahelyen dolgozom, ahol ha elő akarnának léptetni, akkor kéne nekem jogosítvány, igazából nem nevezném meg a munkahelyet de most jelen pillanatban nekem az az álom, hogy abba a pozicióba kerüljek, amibe.
De egyébként évekre előre nem szoktam gondolkodni. Ha lenne is valakim, akkor sem lennének családalapítási ötleteim, bár úgy igazából nem is vágyok senkire, valószínűleg a kiskori szívatások hagyták bennem ezt a nyomot.
válasza: válasza:1es vagyok
Nekem sem volt túl jó gyerekkorom,de én egész jól elengedtem ezt a dolgot.
Mondjuk én azzal kezdtem,hogy továbbtanulásnál a kollégium volt a legfontosabb.
Szerintem ez sokat segített,hogy csak hétvégén voltam olyan közegben,ami lelkileg nem tett jót.
Igaz nekem csak a faterom volt problémás,de ő kitett két rossz szülőt.
Anya meg kb állandóan dolgozott,hogy ne haljunk éhen.
Szóval első lépésnek én az önállósodást gondolnám.
Esetleg nagyszülőkhöz nem mehetnél?
Tudod ,ha úgy érzed nem tehetsz másképp,akkor támogatni, segíteni úgy is tudod a szüleid ha nem laksz velük.
Az ,hogy megpróbálsz tőlük függetlenül élni lelkileg is jó hatással lenne rád.
válasza:Első lépésként költözz el. Utána jöhet a többi. Ez az élet rendje. 25 éves vagy. Jogosítvány ráér, munkád van, vegyél ki egy lakást és éld az életed. A szüleidet így is tudod támogatni, nem véglegesen hagyod el őket. Könnyen lehet a mai világban kapcsolatot tartani. Ez az ördögi kör, amiben tartod magad.
-elköltözni nem akarsz
-barátokat nem akarsz
-a barátaiddal megbeszélni nem akarod
-pszichológust nem akarsz
-gyógyszert nem akarsz
Ez olyan mintha a csodát várnád. Miért lenne más eredmény mint eddig, ha ugyanazt csinálod?
Nekem sem volt egyszerű gyerekkorom. Arról nem tehetek, az viszont 100%-ig a te felelősséged, hogy utána hogy éled az életed. 25 évesen màr nem a szülőket kell hibáztatni.
válasza:100%ban a 7es válaszolóval értek egyet. Nem akarsz változtatni, de változást akarsz. Ez nem így megy. A hajadnál fogva kell kihúznod magadat a szarból. Bár már régi a kérdés, egyrészt kíváncsi vagyok mi történt azóta, másrészt én is leírom, a szülőket lehet hibáztatni, de felesleges. Felnőtt ember vagy, a gyermekkori traumakat maximum feldolgozni és elengedni tudod, változtatni rajta nem. Otthon ha mérgező a közeg, akkor miért is akarsz otthon maradni?
És az első gondolatom amikor olvastam a kérdést: olyan nincs, hogy elfojtasz egy érzést. Egyszerűen ilyen nem létezik. Ha elfojtod, akkor más módon tér vissza, mérgez, fizikai tüneteket okoz.
Egyébként ha nem akarsz segítséget kérni, akkor csak magadon tudsz segíteni. Olvass pszichológiai tartalmú könyveket, főleg a gyerekkori traumákról. És meditálj.
Nem olvastam el, hogy mit írtam a leírásba, csak így nagyjából reflektálok:
-A szüleimmel jobb a kapcsolatom, sajnos apám beteg lett, így ő segítségre szorul a mindennapokban, most épp erre fogom hogy miért nem akarok elköltözni. :)
-Jogsi meglett, autó van, pozi sikerült, azóta is abban dolgozom.
-A kedvem remek, pszichiáterhez járok, kedélyjavítót szedek, azóta pedig utcára, emberek közé is járok, interakciókba kerülök.
Mindenből van kiút, csak el kell kezdeni kijönni belőle!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!