Hogyan tudnám könnyebben feldolgozni mikor sorra utasítanak el a férfiak?

Nos, én 28/F vagyok és teljesen megértem, ha jól esik néha a másik nemmel is időt tölteni. Én is szoktam néha nőnemű baráttal találkozni, beszélgetni, közösen csinálni valamit. De nem értem, miért kell ehhez randevúnak lennie?

Amúgy teljesen racionális matematika az egész. Minél több partnerrel készítesz statisztikát, annál több az elutasítás esélye. Amikor netről ugráltam bele ilyenekbe, hogy elindultam nőkkel találkozni és ezt rögtön randinak neveztem, nekem is sorra kudarcot vallottak ezek a kísérleteim. De amióta próbálok fokozatos lenni és először csak lehetséges barátként tekintek a másik felé, gyakorlatilag teljesen pozitív mindennek a kimenetele, mert ha mással nem is, egy-egy barátsággal gazdagabbnak érzem magam.

Az önbizalomhiányod nem a férfiak visszajelzéseiből ered, mert önbizalom az vagy van (és akkor nem ingatják meg dolgok), vagy nincs és akkor ideig-óráig hiheted azt, hogy van, de pontosan így ahogy tapasztalod: bármi kibillentheti. Az önbizalmat a környezeted működése alapozza meg életed elején. Ha nem alapozta meg, komoly felnőttkori önismereti melóval lehet javulást elérni. Nem tudom, hogy a pszichiáterrel végzel-e pszichoterápiát. Az általános tapasztalat, hogy ezt ők megpróbálják gyógyszerezéssel megspórolni, és néha egészen szemtelenül havi, kétheti negyedórákat szolgáltatni a tényleges pszichoterápia címén, ami normális esetben minimum heti 1×50 perc és az sem mindegy, hogy kivel. Sok múlik azon, hogy az adott terapeuta módszere vagy személyisége bejön-e neked, ahhoz nagy szerencse kell, hogy már az első terapeutával működjön a dolog.

Két dolog még a randizáshoz: egyrészt, ha van egy rossz alap gyerekkorból, akkor az magával hozza, hogy olyan férfiak fognak kezdeményezni nálad, akikkel vagy már az elején nem stimmelnek a dolgok vagy rosszabb esetben már a kapcsolatban fogsz ráeszmélni, hogy valami nagyon gáz. Pl. könnyen kifoghatsz bántalmazókat. Másrészt de, látszik rajtad, hogy nem vagy egyensúlyban, ezt nem lehet eltitkolni, egyszerűen érződik az emberen. Ahogy az is, ha nagyon vágysz egy kapcsolatra vagy rá vagy görcsölve, hogy most a következővel lesz-e következő találkozás. Ez már sokszor önmagában taszító.

Az viszont nagyon fontos, hogy egyik ember a másikkal nem összehasonlítható, mert mindenki mást hoz otthonról, ezáltal más dolgok mennek nekik nehezen/könnyen. Persze nehéz elvonatkoztatni a barátaidtól, meg az is problémás, hogy sokan nagyon képmutatóak a kapcsolataikat illetően, megjátsszák kifelé a nagy összhangot, belül pedig csak vergődnek. De ennek alapján arra emlékeztetheted magad, hogy fogalmad sincs, hogy a látszat mögött mi van az egyes emberek életében. Meg arra is, hogy ő más szajréval jött, a Tiéd is egy teljesen egyedi "csomag".