Mentális problèmám van, vagy mindenkinek vannak ilyen problèmái/periódusai?

Fiatal felnőtt vagyok. Mint sok más fiatalnak, nekem is nehéz volt megtalálni az utam, hogy mivel foglalkozzak és mit csináljak az életben. Apukám meghalt mikor 12 voltam, anyukám nevelt, aki alapból egy nagyon szigorú, vezèr alkat. Ha nem volt kedve kiabált, másik percben jött és ölelt. Mérgező szülő tulajdonságai voltak és bipoláris tünetei. Sokáig féltem, hogy olyan leszek,mint ő, de párom szerint egyáltalán nem vagyok olyan.

Elvègeztem anyum és nagyszülők nyomására egy egyetemet,amiben nem szeretnék dolgozni. Időközben rájöttem, hogy mi èrdekel jobban, jelenleg azt vègzem de nem túl nagy a keresetem. Alapból próbálok pozitívan hozzáállni az èlethez, talpra állni és nem engedni a hozzátartozóim nyomásának, hanem saját döntéseket hozni. De közben folyton agyalok, hogy jól döntök-e, mit kellene csinálnom a jobb jövőèrt, boldog èletèrt. Egy új ötlet és cèl nagyon feldob, boldog és motivált leszek, hogy végre elindultam valami felè. Aztán egy idő után elbizonytalanodom, ha látom, hogy mások sikeresebbek ,vagy jobbak bármiben és szerencsètlennek èrzem magam.

Nemrèg kiderült, hogy a párom elakar venni felesègül és elköltözünk, ahol jobb lesz a keresetünk és szép lassan lehet majd egy házunk. Ez egy ideig nagyon feldobott, energiát adott, kicsattantam a boldogságtól. Most pedig újra agyalok, talán szorongok is,hogy hogyan lesz és miként fog sikerulni a cèlunk az èletben, beválik e majd az új munka stb. Megint nincs úgy kedvem, főleg ha egyedül vagyok itthon több ideig elkap egy kissé depressziós hangulat.

Elgondolkodtam azon, hogy bipoláris lehetek, vagy normális ez az egyszer fent egyszer lent èrzèse egy egészséges embernèl is? Néha annyira belekerülök a gondolkodásba, hogy a sírás kerülget.

Nem tudom, hogy ez a jövőtől való fèlelem másoknál is így jelen van, vagy gond lehet velem?

Ezért gondoltam megkèrdezem itt, kívülállók tapasztalatát, mert nyilvan a barátaim azt mondják,hogy tök normális vagyok.

24n