Normális hogy úgymond van egy képzeletbeli barátom? Ha lehetne csak az válaszoljon erre, aki nem csak annyit tud írni, hogy hülye vagyok

Én is így képzelgek, csak én lánnyal.:) Ettől még nem leszel bolond vagy ilyesmi, így próbál megbirkózni a tudatod a magánnyal meg azzal, hogy nagyon szeretnél valakit. De amikor már odáig jut az ember, hogy arról is képzeleg, hogy veszekednek vagy szakítanak a másikkal, akkor tényleg nem árt észbe kapni. Ez az egész csak a fejedben létezik, és amíg ezzel foglalkozol, addig sem időd, sem energiád nincsen megismerkedni valakivel, és mivel a kellemes ábrándokban örömöt találsz, így még a motivációd is kisebb az ismerkedésre.

A megoldás az mindenképpen az lesz, ha rászánod magad, és emberek közé mész, ismerkedni kezdesz. Ha ez nagyon nem megy, segíthet a pszichológus, ahogy fentebb is mondták. Az is jót tehet amúgy, ha próbálod kicsit visszaszorítani ezt az ábrándozást, és elfoglalni magad mással, más örömforrásokat is bevonni az életedbe (sport, filmek, művészetek stb. - a legjobb valami olyan, aminek kapcsán másokkal is kapcsolatot teremthetsz).

#4 Leginkább az ezen személyek elérhetetlensége (pl. edző). De ja, voltam már megalázva amiatt is, hogy ki mertem mutatni, úgyhogy azóta én nem mondok semmit :) Fiúk közül sokan próbálkoznak, de akik írnak, nem tetszenek. Eggyel fordult egyszer komolyabbra a dolog, már megvolt hogy mikor találkozunk, de betojtam és visszamondtam az egészet. Nyilván sajnáltam a srácot, de legalább rájöttem, hogy ez a kapcsolat dolog nem nekem való, vagy max. olyannal, akit régóta ismerek és megbízok benne. Amúgy a barátkozással, alapvető ismerkedéssel semmi problémám nincs, el vagyok láva barátokkal, jó kapcsolatokkal rendesen.

Tudatosan biztos hogy nem így választok. Egyszerűen a kicsit idősebb, nagyon tudatos ffiak tetszenek alapból (mondjuk olyan 6-10 év különbség). Fejben 2-4 évvel előrébb járok, mint az életkorom, plusz sok olyan dolog van, ameddig az átlag el sem jut (és ezt nem egóból mondom), pl. céltudatosság, rengeteg tanulás, egészségre fordított figyelem, életmeglátás. Emiatt a korombeliek, vagy csak a pár évvel idősebbek egyszerűen gyerekesek, komolytalanok nekem.

Köszönöm!

Igen, gondolkodtam már rajta, de valószínűleg nem tartom elég fontosnak ahhoz, hogy "legyen rá időm". Mert ugye arra van időnk, amire szeretnénk hogy legyen, és jelenleg nekem fontosabb az érettségi (tesi emelt), az edzések, a kapcsolatok, a tanulás, a családom, stb. stb.. Majd ha úgy alakul, hogy zavar a helyzet, és nem tudok megbirkózni vele, akkor felkeresek egy szakembert :)