3 éve járok terápiára, most eljött a búcsuzás időpontja,már csak egy ülésünk lesz a terapeutámmal, de ez engem jobban megviseli,mint vártam. Ez normális? Folyton a sírás határán vagyok és csak a terapeutámra tudok gondolni.

Én is 3 éve vagyok terápiában, és nem érzem soknak, ameddig lehet, járni fogok, nekem erre mindig szükségem lesz, ha mentálisan egészséges leszek, akkor is hasznos önismeret miatt. Meg is beszéltük a pszichológusommal ezt, azt mondta nyugdíjasan is akar majd praktizálni, és még csak 47, szóval remélhetőleg van még legalább 30 évem nála.

Neked azt tanácsolom, hogy ne határozd el, hogy vége. Ha nincs rá már akkora szükséged, akkor úgyis azt fogod észrevenni, hogy egyre kevesebbszer mész. Ne szabj magadnak határokat, menj, amíg szükséged van rá.

Mennyit fizetsz neki? Talán kérhetnéd, ha olyan a viszonyotok, hogy x hónapig adjon kedvezményt. Vagy ritkítsatok ülést. De ahogy elnézem, még nincs itt az ideje a befejezésnek...