Vajon miért veszítem el az uralmat magam fölött?

Az a gond, hogy amikor kilépek a komfort zónámból bepánikolok de nagyon durván.

Fogyatékos gyerekekkel dolgozom, ma helyettesítenem kellett egy kollégámat mert beteg.

Egy teljesen új épületben számomra, más város stb.

Amikor megérkeztem az iskolához, leparkoltam az autómat, és nem voltam benne biztos ha szabad-e oda parkolnom, mellém parkolt egy hölgy akit megkérdeztem, hogy szabad e oda parkolnom, azt mondta nem, de beült mellém az autóba és megmutatta hová parkolhatok. Ki is derült, hogy aznap épp egy osztályban fogunk dolgozni.. úgy bepanikoltam, hogy nem tudtam normálisan vezetni, elkezdtek a lábaim durván remegni, beégtem rendesen.

Nagyon szégyelltem magam, minden rendben volt a munkában, de egész nap szorongatam, szégyelltem magam. Most,ahogy haza értem, nem hagy nyugodni, hogy úgy leszégyenitettem magam...

Az agyam az folyton kattog, és mérges vagyok magamra, miért félek ennyire az új helyzetektől és emberektől?

Köszönöm előre is a válaszokat!