Szerintetek ez már mentális betegség, vagy egyszerűen csak ilyen vagyok?

Gyerekkoromban is úgy éreztem, hogy az életem különböző területeit nem szeretem "keverni". Vagyis az otthoni dolgokat az iskolaival és a barátaimmal. Konkrét példa, hogy nem igazán szerettem, ha a barátnőm átjött az otthonunkba, mert az otthon és a barát az két külön dolog. Vagy nem szerettem, ha anyám jött be az iskolába (szülői munkaközösségis volt, úgyhogy gyakran jött be napközben is), mert nem akartam, hogy meglássa milyen az élet az én iskolámban, hogy viselkednek egymással a társaim. Meg azt se szerettem, amikor megkérdezte, milyen volt az iskola. Azt sem mondtam el neki, hogy engem ott fizikailag és lelkileg is bántottak. (ezért sem akartam, hogy bejöjjön, mert akkor látta volna, hogy erőszakos gyerekek közé járok és lehet, hogy rákérdezett volna, hogy engem bántanak-e.) Szóval már gyerekként is az életem két területét nagyon el akartam választani, és nem éreztem jól magam, ha ez nem sikerült.

Aztán felnőttként ez tovább erősödött. Férjhez mentem fiatalon, a férjemmel a közös hobbink miatt ismerkedtem meg. Csinálhatnánk együtt is, de nekem nem megy, mert nem jó, hogy amikor másokkal vagyok, a férjem is ott van, mert nekem nem illik bele. A férjem és a családom az "egyik életem", a munka, a hobbi és egyebek meg a "másik életem". Vagy az is rossz volt, amikor a munkahelyemen meglátogatott a férjem. Szegény azért jött, hogy munka után hazavigyen, de én inkább szorongtam, mert ő az életemnek nem erre a területéhez tartozik, és így a két terület túlságosan össezkeveredett.

Konkrétan most eljutottam oda, hogy a "másik életem" túl erős lett, már alig foglalkoztam a családommal (az "első életemmel") az utóbbi időben.

Olyan, mintha az első élem (család, gyerekeim) lenne a kötelességek halmaza, meg ahol nem lehet jól érezni magam. (Nem is tudom jól érezni magam a családommal, ha valami közös programunk van, akkor tiszta ideges leszek, befeszülök és előre elhatározom magam, hogy úgyis rossz lesz.) A másikat jobban szeretem, mert azokba olyan dolgok tartoznak bele, amit jobban szeretek csinálni, pl. a hobbim, a munkám (azt is szeretem szerencsére), szórakozás, sőt ebben az "életemben" félre is léptem és szinte tudomást sem vettem az első életemről. (Éppen emiatt most válunk is a férjemmel.)

A férjem szerint nem normális, hogy az életem különböző területeit ennyire el akarom választani és nem tudom kezelni, ha valami átfedés van (mondjuk meglátogat engem egy barát az otthonomban).

Szerintetek ez valami enyhe skizofrénia szerű dolog lehet? Kezeltetni kellene, vagy csak simán idióta vagyok? Igazából más személyekhez kötődik, hogy éppen "ki vagyok", és nem véletlenszerűen váltakozik.

Ja meg talán nem ide tartozik, de a véleményemet is ahhoz igazítom, akivel éppen beszélek. Például mondjuk ha éppen homofób emberek között vagyok, akkor bólogatok én is ezerrel nekik, nehogy azt higgyék, hogy nem értek velük egyet, pedig amúgy semmi bajom a mássággal. De akármilyen más dologgal kapcsolatban is, nekem mindig van egy kényszerem, hogy ugyanazt a véleményt mondjam a másiknak, amit ő is képvisel.