Egyszerűen csak depressziós vagyok, vagy mi bajom lehet?

Nem tudom, lehet, hogy csak azért, mert a "szörnyű kamaszkorban" vagyok, de eléggé hajlamos vagyok a szomorkodásra, szorongásra, idegeskedésre. Körülbelül 2- 3 éve vannak szomorúbb időszakaim, amihez általában erős önutálat társul. Pár hónapja megint volt egy ilyen része az életemnek, nagyon gyűlöltem magamat, mindenért, ahogy kinéztem, amiket csináltam, nem éreztem magam elég okosnak, elég jó barátnak. Sokat idegeskedtem, mert júniusban új helyre költöztünk, és új suliba fogok járni. Emiatt nagyon izgultam/izgulok. Az is megrémiszt, hogy a régebbi barátaimmal már nem tudok annyit találkozni, de ez annyira nem befolyásol, mert csak 1-2 ember fog hiányozni, velük pedig biztos tartom a kapcsolatot. Az új osztálytársak, tanárok viszont ijesztőek számomra. Már megismerkedhettem velük, és annyira nem volt borzasztó, de mégis még mindig van bennem egy kis félelem. Az előző osztályomban jól éreztem magam, mégis nagyon aggódok, hogy nem fogadnak majd be, kiutálnak, vagy a tanároknak nem leszek elég okos. Emiatt a váltás miatt ilyen pánikrohamszerűm is volt, és akkor egyébként is minden helyzetben ideges voltam, sőt ha több ember előtt kellett beszélnem, vert a víz, kipirultam, és remegtem, pedig egy éve még imádtam szerepelni.

Reménykedtem, hogy a nyáron legalább jó kedvem lesz, nem idegeskedek. De sajnos már most azon agyalok, hogy hamarosan vége a nyárnak és muszáj iskolába mennem. Nekem régen is a suli egy hatalmas teher volt, de legalább nyáron nem ezen paráztam, most viszont... Az a fajta mély lehangoltság még nem uralkodott el rajtam, de az önutálat előjött. Kissé hajlamos vagyok az evészavarokra is, és ez megint meglátszik, elkezdtem koplalni, aztán abbahagytam, most viszont jön a folyamatos zabálás.

Próbálom magam lefoglalni, a barátaimmal, családdal, de valahogy mindig úgy érzem, szükségem van a magányra. Szeretek elgondolkozni, a saját kis melankólikus világomban tengődni, zenélgetni, néha írni. A jövőmtől is félek, hogy mi lesz a továbbtanulással (igaz még 2 év a gimi), mert úgy érzem semmiben sem vagyok elég jó. Pszichológus szeretnék lenni, de kevés az esély, hogy felvesznek. Érdekel a zene, meg az irodalom, de egyikben sem vagyok elég jó ahhoz, hogy ilyesmire felvegyenek. Néha csak úgy megszűnnék. Nincsenek már öngyilkos gondolataim, csak szeretnék néha szünetet tartani. Nem találom a helyemet, pedig tényleg nagyon erősen próbálkozom. Más vagyok, furcsább, mint az átlagos emberek, valahogy túl sok gondolatom van, érzelgős vagyok, a világ problémáin gondolkozom, és "megnemértettnek" érzem magam. Nem értem mi lehet velem. Mit tegyek? Van valami tanácsotok?

Köszönöm, ha végig olvastad, és a válaszokat is előre köszi! :)