Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Szerintetek van olyan, hogy...

Szerintetek van olyan, hogy valaki nem tud kigyógyulni a mentális betegségekből és egyszerűen ez az élet nem neki való?

Figyelt kérdés
Ti éreztetek már hasonlót? 13 éves korom óta szinte folyamatosan járok dokihoz. 3 pszichiáternél és 4 pszichológusnál voltam eddig, jelenleg is elmászkálok terápiára, de úgy érzem nem segít. Most 21 éves vagyok, még kamaszkoromban szedtem gyógyszereket, addig egész tűrhető volt a dolog, de jó kedvem nem igazán volt sosem. Visszagondolva már ovis koromban is voltak olyan gondolataim, hogy "nem akarok itt lenni", minden vasárnap sírtam, hogy másnap menni kell suliba vagy akárhova. Az a jelenlegi helyzet, hogy egy éve befejeztem az iskolát és azóta nem bírok elmenni dolgozni. Olyan szintű szorongás van bennem, olyannyira nem vágyom az emberek társaságára, hogy itthon ülök, elvégzem a házimunkát, segítek a szüleimnek amiben tudok, és ennyi. Felvettek főiskolára, de semmi motivációt nem éreztem, hogy beiratkozzak, így végül elvetettem. Nem bántam meg. Folyamatos öngyilkossági gondolataim vannak, szinte máson sem jár az eszem, csak hogy mennyivel jobb lenne nélkülem mindenkinek. Ha a boldog életre gondolok, számomra az egy eldugott kis farmon lenne, állatokkal körülvéve. Sosem vágytam nagy dolgokra, nem kell nekem sok pénz, csak nyugalom és egyedüllét. Sajnos muszáj lenne elkezdenem dolgozni, de egyszerűen nem tudom hogyan. A boltba sem merek elmenni. Annyira nem fekszik nekem ez a dolgozzunkdolgozzunk életmód, hogy az hihetetlen. Persze tudom, hogy elkerülhetetlen, de nem akarok három műszakban a szalag mellett állni, máshová meg nem vennének fel a szorongásom miatt, mert kb. mindenhol emberekkel kell foglalkozni. Állatgondozó állásokat folyamatosan keresem, de egyszerűen nincs. A családom támogatására nem számíthatok, azon kívül hogy egyelőre nem dobnak ki itthonról. Igazából mérgező az itthoni környezet, amiből most nem tudok kikerülni. Szeretnék ismét gyógyszereket szedni, de a kórházba nem mehetek, hiszen nem dolgozom, nincs fizetve a TB-m, stb... Magánnál jártam, katasztrófa volt. Lényeg a lényeg, szerintetek van olyan, hogy valaki képtelen bármiféle boldogságot érezni, mert mindig beárnyékolja az, hogy amúgy milyen szar világban élünk? Egyszerűen semminek nem látom értelmét és ez már kb. születésem óta így van. El kéne fogadnom, hogy ez ilyen? Talán egy olyan mentális állapotban vagyok, amiből soha nem fogok tudni kigyógyulni?
2017. máj. 30. 14:05
 1/8 anonim ***** válasza:

Miért élnénk szar világban? Pláne te? Hiszen téged azért elég sok hatás nem is ér el, mivel mindig otthon vagy.

Egyébként van valami oka, neve a te problémádnak? Vagy még ez sem derült ki?

Én ismerek olyat, akinek egy jó gyógyszer segített. Előtte a gyógyszerek sem segítettek, és mindig kómás volt tőlük. De aztán rátaláltak az igazira, azóta kivirult.

Ismerek olyat is, aki sose jött (eddig még) rendbe, vagy mindig visszaesik. De ő azért, mert elutasítja a kezelést.

Ha nincs TB-d, akkor nem látnak el? Én úgy tudom, hogy akkor is ellátnak, csak majd rád terhelik a költségeit. Illetve eleve fizetheted magadnak a TB-t, ha nem is dolgozol. Mármint a szüleid fizethetnék.

2017. máj. 30. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 A kérdező kommentje:
Pláne én? Egy éve vagyok itthon, egészen addig eljártam iskolába, tanfolyamra, diákmunkára, stb. Azért bőven értek ingerek... Attól, hogy valaki nem jár el dolgozni, még látja, hogy mi folyik a világban. Köszönöm a választ.
2017. máj. 30. 14:23
 3/8 A kérdező kommentje:
A problémám neve egyébként súlyos major depresszió, szociális fóbia, obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség).
2017. máj. 30. 14:25
 4/8 anonim ***** válasza:

2: De pont ez a lényeg. Ami a világban folyik, abból egy csomó mindennek nincs közvetlen hatása a mi életünkre. Nem azzal kell foglalkozni, hogy mi van a világ másik felén. Attól a te életed még lehet jó.

És azért iskolásként nem olyan hatások érnek, mint felnőttként.

Én mondjuk pozitívnak gondolom a felnőtt létet. Sokkal felszabadultabb lettem. Nem kell másoktól függenem. Neked is biztosan segítene, ha otthon rossz a környezet, mert gondolom, akkor az is hátráltat abban, hogy rendbe gyere.

2017. máj. 30. 14:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
3: Szerintem ez olyan probléma, ami mindenképpen kezelést igényel. Biztosan vannak ingyenes lehetőségek is, vagy segélyszolgálatoknál lehet utána érdeklődni, hogy honnan kaphatsz segítséget.
2017. máj. 30. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Éreztem ilyet, ebbe voltam, folyton sírtam, utáltam mindent, senki nem tudott segíteni, a legtöbben nem is akartak. Ez 11-16 éves koromig húzódott, most 26 éves vagyok, és szuper életem van, megérte harcolni, és még egy sikeres könyv is lett belőle, úgyhogy tiszta haszon :)
2017. máj. 30. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
A legfontosabb tennivaló ilyen esetben, hogy neked kell akarni ebből kimászni. Hiában fognak győzködni, semmit sem ér.
2017. máj. 30. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:

Akkor tegyük tisztába a dolgokat.


1.TB

"Illetve eleve fizetheted magadnak a TB-t,"

-Ez nem egy lehetőség,hanem KÖTELEZŐ. HA nem dolgozol és nem is tanulsz etc, akkor neked KELL havonta befizetned csekken. Nem fogják elfelejteni, hanem úgy év végén meg kapni az összesre vonatkozóan visszamenőleg, PLUSZ egy kis késedelmi díjat is rátesznek, amiért 1 évig csesztél rá.. ( Suli után az első 1-2 hónap passzívan még támogatott, de neked így 1 év távlatában már pár hón elmaradásod biztos van. És nem felejtik el, ne aggódj.:) ) Csak hogy erre készülj fel.



2.Ne de a lényeg:

Ugyanúgy elmehetsz dokihoz meg minden, el látnak én is úgy tudom, megint fentebb írtam, előbb-utóbb úgy is ki fogják neked postázni az elmaradásodat ( általában az éves összesítőnél, ami december fele lesz ha jól emlékszem).


3. A leírt betegségeket meg gyógyszerrel kezelik és szinten is kell tartani. Szóval én a helyedben elmennék dokihoz, mert láthatóan ramaty állapotban vagy. (Nem fog elzavarni, szóval emiatt ne aggódj)


4. ami a munkát illeti:

Én is képtelen vagyok pl a robot munkákra, vagy ahol nem érzem hogy hasznosat végzek.

Sőt, suli után ugyanezek az érzések voltak bennem, nem is kevés ideig, nagyon rossz érzés ez. Én is csak annyit tudtam,hogy nem akarom.


Aztán úgy voltam vele, hogy én már pedig képtelen vagyok így "élni", hogy bemegyek haza jövök és ennyi,mert muszáj.

Ezért elkezdtem keresni azt, ami ÉRDEKEL, AMIT ÚGY LEGALÁBB KICST SZÍVESEN csinálok, vagy egy részét legalább.

Ez mindig nehezebb, ha valaki azt keresi, miben j és mit szeret csinálni. De így 3. éve hogy dolgozom az egyetem óta, és rettenetesen szenvedtem 1-2x, míg kerestem az utamat... Borzalmas időszakom volt pl tavaly nyáron, fél év... Lelkileg- más is mondta- hogy nem bírta volna, amin átmentem,én is nehezen bírtam, szabályosan szenvedtem, egyik heylről mentem a másikra,olyan dolgokat éltem át, amit volt hogy azt hittem csak filmen létezik, az egyik főnököm olyan gusztustalan és undorító, beteg meber volt pl, és a gyomorideget is belém verte.. Szóval borzalmas volt.


ÉS ezt képzeled el 4-5x egymás után: 90%-ban én hagytam ott, de volt, hogy egyszer engem küldtek el, a fent említett, - de őszintén megkönnyebbültem.


Már kezdtem azt hinni, hogy itt velem van a baj, hogy olyan helyet akarok, ahova kicsit is szeretek bejárni, ahol normálisak az emberek stb.


Igazából az egyetem után is megtaláltam a helyem, 2 évig dolgoztam egy nagyon baráti és jó fej társasággal együtt, és a fenti fél éves szenvedés után is végre(!) most megtaláltam a helyem, ahol szeretem a munkám, és az emberek is újra jó fejek, szeretnek nagyrészt, és jó bemenni. Elrepülnek a napok. Van ilyen.



A fentivel csak azt akartam mondani, hogy az ismeretlen és az új élethelyzet nekem is nehéz volt indig is, de ember feletti szívóssággal tudok bírni, ha arról van szó.


Leírtál te is pár jellemzőt, hogy mit szeretsz pl állatokkal foglalkozni,a nyugit, nem szereted az embereket. Kezd el egy kisebb listát írni, milyen munkakörök jöhetnek szóba.

Pl akár egy céges recepciós is nyugis lehet (ahol nincs nagy forgalom), és nincs nagy felelősség,nem olyan stresszes. De ezt neked kell magadnak megoldani és rájönni.

-ÉS ez még mindig csak az első lépés...


A következő lépés az, hogy írd össze,hogy MTI TESZEL ENNEK ÉRDEKÉBEN, hogy ez megvalósuljon.

Mert tett nélkül persze, hogy nem fogsz közelebb kerülni.

Milyen készségek kellenek ahhoz a munkához?

Milyen tulajdonságaidat tudnád fejleszteni?Mi az, amit tudnál csinálni, és előnyként fel tudnád mutatni?


Én pl seggetkitörlő egyetemi végzettséggel rendelkezek pl, egy no name kis egyetemről. É ehhez képest hol vagyoK? Ahol szerettem volna lenni, amiért végigszenvedtem az eddigi állomásaimat, mert mindenhol tanultam valamit.


És bizony nekem sikerült.

Ez már a 2. olyan munkahelyem, ahol érzem magam olyan jól, mint anno iskolában, ezt úgy értem, hogy nincs a nyakamon a munka terhe és az emberek gusztustalankodásai- - Mert vannak ilyen helyek, de ott lehet hagyni.



Szóval válassz olyat, ami kicsit is érdekel, és el kell csak indulni. Én évekig nem tudtam, merre, sőt, az évek alatt csak azt tudtam, hogy ezt mégsem szeretném, és rossz volt, hogy nem tudtam, hogy " de akkor mi?"...


Majd kirajzolódik, csak neki kell lépni.

Otthon a seggeden ülve sem lesz jobb, hiszen most sem érzed jól magad.

26N

2017. jún. 2. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!