Agorafóbia csak pánikbetegeknél alakulhat ki?

Nem akarom diagnosztizálni magam, elkezdtem pszichológushoz járni, még csak egy alkalommal voltam. Az biztos, hogy szorongok és tudtommal az agorafóbia a szorongásos betegségek egyike. Pánikbeteg biztos nem vagyok, soha nem volt pánikrohamom hála istennek. Jelentkeznek nálam is fizikai tünetek, de egyáltalán nem olyan durvák, nem is látszik rajtam, viszont elég rossz így is.

Agorafóbiára gyanakszom a tüneteim alapján. Amióta ez a covid helyzet van, teljesen elszoktam a szocializációtól, nagyrészt csak otthon ültem egész nap, alig találkoztam valakivel, sokat voltam egyedül, már nagyon az agyamra ment az egész, túl sok volt ez az elszigeteltség.

Itthon érzem magam teljes biztonságban. Ha mennem kell valahova, olyan bizonytalanságérzet van bennem, olyan, mint amikor az ember egy vizsga előtt izgul, esetleg kicsit gyorsabban ver a szívem (tényleg nem vészes, nem az van, hogy kiugrik a helyéről), száraz a szám és nyugtalan vagyok. Ha egyedül kell mennem, pláne. Sajnos kezdem is kerülni az ilyen helyzeteket, múltkor is lemondtam egy találkozót emiatt, de tudom, hogy ez nem jó. A tömegközlekedés is szorongást vált ki belőlem. Míg korábban ha el akartam menni valahova, csak fogtam magam és mentem, fővárosban élek, ez számomra sosem jelentett problémát, ilyen környezetben nőttem fel, a tömegközlekedést is ha nem is minden nap, de hetente többször igénybe vettem, soha semmi bajom nem volt.

Év eleje óta tapasztalom ezeket, tavasszal egy picit jobb volt, akkor emlékszem, hogy már eljárkáltam ide-oda sétálgatni különösebb probléma nélkül, a villamosra is felültem, elmentem kávéért is, minden héten eljártam én is egyedül bevásárolni, de az utóbbi 2-3 hónapban rosszabb lett. Nem tudom, van-e összefüggés vagy ez hülyeség, de úgy érzem, a nyár, a meleg csak nehezebbé teszi.

Tudom, hogy fognom kéne magam és szembenézni ezekkel a helyzetekkel, de a félelmem és szorongásom (ami tudom, hogy alaptalan) visszatart. Nem is tudom, valahogy fura visszacsöppenni a normális életbe (holott erre vágytam), jobban zavar a sok ember és a zaj, és van bennem egy kis félelem attól, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen, mondjuk az utcán, boltban vagy tömegközlekedésen rosszul leszek és valami bajom lesz, ezáltal pedig kellemetlen helyzetbe kerülök mások előtt. Azt is tudom, hogy nem kéne ezen gondolkoznom, mert akkor még jobban bevonzom a dolgokat, de az agyam nem bír teljesen kikapcsolni.

Szorongok attól, hogy mi lesz velem, ha szeptemberbe újra iskolába kell menni, nekem be kell mennem a belvárosba tömegközlekedéssel, ide-oda kell mennem stb. Másfelől viszont tudom, hogy nem jó folyton otthon ülni, nem tett nekem jót és változtatnom kell.