Hi! Nagyon féltem ma suliba, de lett 2 baratom(ugyanabba az osztályba mentem) de reggel panikrohamom volt, úgy nyugtattak meg. De félek hogy otthagynak, e scsak játszanak az erzeseimmel. Valami tippetek van?

Egy nap ismerettség után nem lehet senki érzelmeivel játszani. Igen, ott hagyhatnak, ha nyűg vagy nekik, hisz még nem is a barátaid, egy napja ismeritek egymást.

Azt javaslom, 1. menj pszichológushoz, 2. holnap úgy menj be a suliba, mintha semmi nem történt volna. Ne fókuszálj a mai pánikrohamodra. Gondolj arra, hogy sok új ismerősre, barátra tehetsz szert, de nem azzal, hogy depressziós vagy és pánikolsz.

Akkor meg simán éld az életed tovább és próbáld a pszichologussal megbeszelni, vagy ha nem segít akkor másikkal. De vele kell beszélned nem gyakorin megkérdezni, mi nem tudjuk át e fognak verni téged.

Volt hasonlóan gondolkozo ismerősöm, hogy ő nem akarja hogy atverjek, kibeszeljek (21 éves volt) és neki már azt mondtam hogy át fognak baszni kegyetlen sokszor, ki fognak beszélni, de te itt nem allhatsz meg. Úgyhogy annyit tudok tanácsolni hogy szard le. Tudom hogy nehéz, régen nekem se ment, remélem idővel sikerül, senki sem számít csak te magad, senki nem lesz veled a sírig csak Te!

Év elején velem is történt hasonló, beléptem az osztályterembe, és elkapott egyfajta szorongás, nehezen kaptam levegőt, remegtem, viszont kimentem a mosdóba, és rendberaktam magam. Ma azonban énekórán egyesével kellett énekelni, 32 fő elött... én voltam az utolsó elötti a barátnőm viszont könnyezett, eléggé félt, én meg nagyban nyugtatgattam, aztán rámkerült a sor. Felálltam és nem jött ki hang a torkomon, elkezdtem szabadkozni, és ez átfordult sírásba, itt már egyre össze visszább beszéltem, rájött intenzív félelem, remegés, és nem kaptam levegőt, kimentem szintén mosdóba, de kicsit elmosódottan emlékszem erre a részre. Tartott kb 10 percig a sírás, remegés, meg hogy nem kaptam levegőt, majd hívtam anyukám, közben jött a portás

a védőnő. Egyfajta tehetetlenséget éreztem, és ettől méginkább erősödött. Kb egy éve voltam középfokú depresszióval diagnosztizálva, fél évig gyógyszert kaptam terápia mellett. Akkor is voltak szorongáshoz hasonló tüneteim, de ilyen fajta egyáltalán nem volt kiskorom óta. Utána gyomorrontásom volt, és fájt a fejem, meg fáradt voltam. Pillanatnyilag időpontra várok, hogy elmondják pontosan ezzel mit lehet csinálni. Az a gond, ha nincs kezelve akkor rosszabb lehet. Nem szabad nem komolyan venni, mert én is úgy voltam, hogy ez normális, biztos én reagálom túl (még depressziónál).