Hogyan szabaduljak meg? Mit tennél a helyembem?(Nyugodtan legyél őszinte)

Akkor is,ha a válasz hogy d0g0lj meg. Nem foglak érte jelenteni.

El akarok innen menni,nem akarok visszajönni.

Akarok egy új életet.

Vagy csak szimplán meghalni.

Egyszerűen sokan úgy gondolják,hogy ez van ezt kell szeretni. Mi a helyzet fiatal úr?Nem bírod?

Viszont nekem teljesen más a gondolkodásom.

Bele akarok halni abba minimum,maximum pedig a megoldás.

Ebben az országban nem érzem magam jól,ennek sok oka van.

Sok nyilvánvaló persze,mondanom se kell.

De valami azt súgja belül,hogy nem éri meg meghalni. Valami meg azt,hogy ugyan már...

Meddig akarsz még szenvedni?

Az eddigi nem volt elég ahhoz,hogy megbecsülve és szeretve érezd magad?

Vagy egy mókuskerékben akarsz élni boldogtalanul?

Hasznos ilyen területű jó tanácsot ritkán találsz,és mindenki csak ugyanazt mondja.

Mire vársz?Hogy bármi is jobb lesz,vagy valaki megment?

Hogy tudnának olyanok megmenteni,akik magukat se tudják?

És miért mentene meg valaki,aki már kiszabadult ebből?

Elég dolga van neki is,örül hogy fellélegezhetett. Nincs ideje rád,nem ad lejjebb miattad,nem áldoz rád se időt se energiát ha csak nem azzal állítasz be,hogy szívesen a cscskája lennél hogy neki jobban menjen.

Dolgozok,és várom a csodát.

Úgy érzem magam nap végén miután becsületesen végigcsináltam mindent,hogy egésznap csak aludnék. És hogy hiába csináltam sokat,10 évvel később ugyanúgy nem lesz haszna számomra. Nem is akarok mindent persze,jusson mindenkinek amennyit szeretne.

Egy cseppel se több/kevesebb.

Ha pl közterületen valamit melóznék akkor elmondhatnám,hogy legalább a kuka amit a földbe állítottam hasznos számomra is 10 év múlva ugyanúgy,mint bárki másnak aki arra jár.

Emiatt meg bűntudatot,mert hasznosan kéne teljen az idő,elaludni az életet nem jó.

De mikor felkelek,akkor meg nem érzek elég motivációt hogy csináljak sokmindent. De picit megnyugtat,hogy legalább picit boldogabban telik az idő pl zenehallgatással.

Fiatal vagyok,bár már néha úgy érzem hogy megettem a kenyerem javát.

Szeretnék jobban élni,de nem tudom hol és merre kezdjem.

Szeretném,ha végetérne a szenvedés és a mókuskerék.

Barátaim alig vannak,barátnőm már 2 éve hogy volt.

És még egy alkalmi se jött össze...

És egy hasonló sorsut akarok ilyen téren.

Elég kellemetlen. Az önbizalmam se volt eddig túl egetrengető,talán ez magyarázható átlag alatti mérettel és sikertelenségekkel.

Van bennem potenciál. Csak most teljesen úgy érzem,hogy le van fojtva.

Ketrecben van.

Egész sok jóra voltam képes,imádtam látni ahogy más boldog valami miatt,amiben én is segédkeztem. Mostanában már az is kellemetlen,ha magamnak kell valamit csinálnom.

Úgy érzem a mai világban már helyem nagyon kevés van,mert hiába akarok én természetes dolgokat,ha minden olyan szélsőségesen antitermészetes.

Azt hiszem lehet,hogy csak kiégtem.

Vannak fura,beteg gondolatok.

Gyakran képzelem el,hogy milyen lenne másképp.

50-50 arányban jól,és rosszul.

Egyik percben az jár a fejemben,hogy mosollyal az arcomon halok meg nyugodtan.

A másikban pedig hogy valami folytán adódnak nagyon jó lehetőségek,amiket megragadhatok.

Néha össze-vissza beszélek,néha nagyon sokat.

Gondolom ez lejött.

Egy nem komplett ember tudja magáról,hogy nem komplett?

Mert szerintem vannak olyan dolgok,amikben nem vagyok komplett.

Nem tudom,hogy hol tudnék egy új életet kezdeni,egy új idegrendszert és minden velejárót szerezni.

Vannak itt,akiknek már sikerült?Akár rosszabb szituból?

20/F