Hogy lehetséges ez?

A nárcik úgy gondolkodnak, hogyha tetszik nekik valaki, és az viszonozza ezt, akkor saját magukat kezdik el isteníteni, hogy igen, ők mennyire jók, hogy tetszenek a másiknak, de a másik is csak addig tökéletes, amíg ők így vélekednek.

Ha már valamilyen hibát találnak benne, akkor azzal magukat is le kéne értékelniük (mert ha a másik rossz, akkor ők miért vannak olyannal, hiszen ezáltal ők értéketlenné válnának), de azt nem tudnák elviselni. Ebben a helyzetben is az van, hogy nem tudja elviselni, hogy ő értéktelen a másik szemében, ezért beállítja magát áldozatként, hogy ő amúgy tökéletes, és a másikat értékeli le teljes mértékben, a másikat hibáztatja. Így megőrzi annak a hamis képnek a biztonságát, hogy ő értékes és tökéletes.