Miért addig érdekli az embereket a hogy vagy kérdés, amíg felteszik?

Az elmúlt fél év nagyon kemény volt, az előző nyűgös évek nehéz lezárása. Nem panaszkodtam senkinek, nem akarom terhelni a gondjaimmal őket, mindenkinek van elég. Ha néha mégis kijön belőlem, akkor mindenki részéről a váladz:nézd, xynak sokkal rosszabb. Mindenkinek megvan a keresztje, az ő élete még nehezebb, mint a tiéd. Már inkább nem is mondok semmit. Még a saját szüleim sem értik, ha mondok valamit. Válaszuk: majd rájössz, felesleges orvostól orvosig rohangálni, majd rájössz, hogy másképp j kell csinálni. Nem jó, ahogy a gyereket nevelem, nem jó, ahogy dolgozok, nem jó, ahogy a szabadidőm beosztom. Egy újabb emberben csalódtam, akiről azt hittem, hogy igaz barát. Elmondtam neki, mi bánt, hogy öngyilkos akarok lenni, mert nem látom a kiutat. Azt mondta, holnap írok. Ez kedden volt. Úgyhogy egyedül maradtam, úgy érzem, összeroppanok,nem bírom tovább. Nincs kiút, nincs fény az alagút végén. Minden ajtó zárva, nincs senki, aki átölelne és akit tényleg érdekelne csak két őszinte perc erejéig, hogy mi van velem.