Borderline-ok, ti hogy viselitek azt, amikor az aktuális legfontosabb ember, akihez kötődtök nem válaszol és szándékosan figyelmen kívül hagy, ritkán válaszol olyan indokkal, hogy ne kötődjetek?

Én már elég régóta diagnosztizált vagyok, terápián is részt vettem, tudatosan teszek a betegségem ellen. Nagyon nehéz volt eljutni erre a pontra.

Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, tudatosan kell építened az önbizalmad, de tanuld meg elengedni, és úgy gondolkozni, te akkor is értékes ember vagy, ha adott ember esetleg elutasít. Az elutasítás nem feltétlenül rólad szól. Én pl. elég sok embert elutasítottam már, akik párkapcsolatot akartak tőlem, ettől függetlenül nem gondolom, hogy ők értéktelenek lennének, egyszerűen csak egymást keressük.

Szóval itt az önbizalomfejlesztés a kulcs. Nem kell, hogy azonnal annyi önbizalmad legyen, mint egy nem borderline embernek, de a mostaninál mindenképp legyen több, hogy végre ne másoktól tedd függővé az önértékelésed.

Nem mellesleg jó sutyerák az illető.

“Nem válaszolok, nehogy kötődni kezdj.”

Persze. :) Véletlenül sem azért csinál macska-egér játékot egy labilis személyiségzavarral diagnosztizált emberrel, mert nem akarja, hogy kötődjön. Véletlenül sem sejti, hogy az érzelmi instabilitás a rákfenéje ennek a betegségnek. F-szkalap. :))