Milyen mentális betegségem van, ha egyáltalán nem érzek semmiféle empátiát?
Előre le szeretném szögezni, hogy nem szeretem ezeket az internetes megmondásokat, hogy különféle diagnózisokat állít fel valaki ezek alapján (vagy akár én magamról). Inkább csak egy iránymutatást szeretnék kapni, hogy mikre utalhat, mit kéne néznem magamon, mik a kizáró tényezők stb. Lehetséges akár hogy ez teljesen normális. Épp ezért szeretnék útmutatást kapni. Kérlek legyetek kíméletesek velem :)
A kérdésben kicsit pontatlanul fogalmaztam, és nem teljesen igaz, hogy nem érzek empátiát. De mintha valami hiányozna belőlem. Kifejtem mire gondolok: Nem érzek semmi fájdalmat belül, ha sírni látok valakit, ha valaki beteg, nem érzem a fájdalmukat, nem leszek szomorú tőle (boldog sem, egyszerűen semleges nekem). Negatív érzelmeket nem éreztem, mikor meghalt egy-egy családtagom, évekkel utána sem. Nem tudom, mit kéne ilyenkor éreznem.
Belső düh az megjelenik nálam belül, de kifele alapvetően egy nyugodt embernek tűnök. Szomorúságot nem annyira érzek, csak gyengén. (Ritkán vagyok szomorú, inkább csak rossz kedvnek mondanám) Viszont eléggé magamra tudom venni, ha valaki szóban megbánt.
Pozitív érzéseket azokat tudok érezni, boldogságot, örömöt, bár ezzel is érzem, hogy "nem teljes a skálám" - mintha gyengébb lenne, mint az átlagembernek.
Ha írtok példákat empátiára, hogy ti mit éreztek ilyenkor, én meg leírom hogy érzek -e bármit (ha igen akkor mit érzek) és ez alapján eldöntitek, nekem az is jól jönne :)
21 éves vagyok.
válasza: válasza: válasza:Senkivel nem tudsz együttérezni, de ha téged megbántanak, azon persze felhúzod magad.
Simán nárcisztikus vagy, nem ritka jelenség a generációdban.
válasza: válasza:Ez nem Asperger, köze nincs hozzá.
Kérdező, vannak akik nem kimondottan empatikusak. Nincsen feltétlenül problémád, lehet szimplán nem vagy egy nagyon empatikus személyiség. Az empátia nem csak annyiból áll, hogy szomorú leszek, ha sír valaki vagy nagyon szomorú leszek, ha meghal valaki. Én sem érzem rosszul magamat, ha meghal valaki. Ez az élet rendje, én máshogy gondolkodom a halálról. Az empátia ennél bonyolultabb dolog.
Ha egy kiscicát felgyújtanának előtted meg darabokra szednék, akkor azért elborzadnál, nem? Ez is empátia. Ha megérted hogy valaki mitől szomorú, az is empátia. Ha megnyugtatsz valakit mert szomorú, az is.
válasza: válasza:Civilizációs betegség. Egész nap öntik az emberre a híreket minden létező platformon: Felrobbantottak 40 járókelőt, bennégett 5 ember a kocsiban, kukába dobta az újszülöttet, feldarabolta az anyját, megkéselt valakit 50 forintért, stb stb.
Utána lelövöldözünk 100 embert a számítógépes játékban, a halálsikolyok háttérzajjá válnak.
Este jönnek a sorozatok és filmek, amiben vagy realisztikusan ábrázolják a pszichopata gyilkosokat és halált, vagy viccelődnek rajta.
Közben folyamatosan azt tanulja az ember, hogyan kerekedhet a másik fölé, a politika pedig megtanít arra, hogy gyűlöljük a másik oldalon állókat.
Végül jönnek a fórumok, ahol névtelenül lehet gyalázkodni és bántani másokat, tehát nem kell emberként bánni senkivel.
A negatív pocsolyában eltöltött évek alatt sokakból kivész az empátia.
#1 igen, vannak emberek akiket közel engedek magamhoz. Őket szeretem. De nehéz leírni szavakkal, hogy mi a szeretet.
#2 de, valóban közel álló személy is halt már meg, de nem éreztem semmilyen fájdalmat belül
#4 #5 #6 Öcsém diagnosztizált autista, nála más módon nyilvánul meg az empátia "zavara"
#5 nem szoktam megnyugtatni embereket lelkileg, én nagyon utálom mikor lelki támogatást kérnek, mert nem tudom mit mondhatnék. Én mindig csak tényleges megoldásokat tudok a problémáikra. Én sem igénylem a lelki támogatást. Állatok kínzásának látványa inkább csak undorító, de nem érzem a fájdalmát, vagy "beleképzelni magam a helyébe" egyáltalán nem tudom.
válasza:Érzel valamikor szorongást? Például, ha rád bíztak egy feladatot, amit nem teljesítettél (mind1 miért) és tudod, hogy XY mindjárt kérdőre fog vonni emiatt.
Akkor is érzel boldogságot, ha pl. wgy szeretteddel történik valami nagyszerű dolog? Gondold végig: pl megosztanak veled egy jó hírt. Mit érzel?
Olvasgathatsz az antiszociális személyiség zavarról, amire az jellemző, hogy nem szorong, nem szeret, nem tanul.
#9 Igen, abszolút. Szorongani nagyon sokszor szoktam.
Nem, nem tudom értékelni az örömüket, vagy csak töredékét érzem amikor valami örömhírt közölnek velem (főleg, ha ez nekem semmi előnyt nem jelent) Leginkább semleges és öröm közti érzés.
Igen olvastam róla elég sokat, de vannak benne olyan pontok amik egyáltalán nem jellemzőek rám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!