Nem figyel arra amit mondok, és mindig magára tereli a szót. Lehet a depresszió következménye? Úgy érzem mintha lelki szemetes lenném

Nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizálták? Nekem a barát egy olyan személyt jelent, akire bármikor számíthatok, akivel alapvető a kölcsönös bizalom, tisztelet, érdeklődés, bizonyos mértékig a rajongás is. Amikor fiatalabb voltam (most sem vagyok idős, de 23 éves koráig még elég naiv az ember) mindig a jót kerestem az emberekben, többszörös ráb*szás után is. Utána benőtt a fejem lágya és csak olyannal barátkozom, akivel megvan a kölcsönös kémia.

A mentális betegség egyébként nem ok arra, hogy valakit dédelgessünk. Főleg úgy, hogy figyelembe sem vesz minket.

Hát én már 55 f vagyok szorongás generalizalt szorongással depisen de én

Nem szeretem ha kérdezik hogy

Mi van velem mindig lerezom

Valahogy családban is sajnos

Nem szeretem ha foglalkozik

Velem valaki sajnos nem jó így

De ez van a fejemben

Lehet hogy a korom is teszi

Biztos de ez csak az én történetem

Üdv

Az ilyet én nem tekinteném barátnak. És ő sem tekint barátjának téged, hanem csak közönségnek. A közönség feladata, hogy figyelje a produkciót és visszajelezze annak nagyszerűségét. A közönségnek ne legyenek gondolatai, érzései, történetei, mert nem ő áll a színpadon.

Rendes vagy, hogy segíteni akarsz neki, de pont ezt használja ki benned. Ha ezt tudatosan, szándékosan csinálja, akkor egy önző, egoista ember. De ha nem tudatosan csinálja, azaz nem veszi magát (pontosabban téged) észre, akkor inkább nárcisztikusnak mondanám. Utóbbi a valószínűbb, de bármelyikről is legyen szó, semmi köze a depresszióhoz. Ettől még lehet depressziós persze, csak a depressziónak nincs köze az ilyen viselkedéshez.