A transzneműség miért nem súlyos énkép zavarnak számít?

Ezt én is így látom, vissza vezethető lehet rossz szülőkre, gyermekkori bántalmazásra, akármilyen oka lehet. Nem mindenkinél, de a többségnél biztos. Én ezeket 2-3 éves pszichológiai kezelés után engedném, ha még mindig fenn áll a probléma.

A legtöbb esetben az adott személy se tudhatja milyen oka lehet, mi lehetett az a trauma amiből a későbbiekben ilyesmi fejlődött ki benne.

De figyelj, szaporodni nem nagyon fognak tudni, ennek a támogatása is egy út a népesség csökkentéshez (csak rossz régiókat céloztak meg ezekkel, az afrikaiaknál, indiaiaknál nincs jelen ez ilyen mértékben)

Ez egy provokativ kerdes. Nem fogja egy orvos sem csak levagni a farkad csak ugy, a "tevkepzeted" miatt. Szazezer orvosi igazolas, pszichiatriai, endokrinologiai vizsgalat kell hozza, tehat alaposan megbukott az elmeleted.

Egyebkent vannak olyan terapias nezetek, amikor megprobaljak vagy probaltak terapiaval atnevelni az embert, de ha jol tudom, ez mar elavultnak es veszelyesnek is szamit.

Alapvetően a nyugati politikai légkör az, ami miatt ezt nem zavarként kezelik, hanem úgymond tolerálják. A másik véglet sem jó persze, ahol nulla tolerancia van, és ténylegesen kivégzik az ilyen helyzetben lévő embereket. Ahoyg te is mondod kérdező, itt a terápia lenne a megoldás. De a terápia kizárólag akkor működik, ha a kezelt személy is akarja. Ha elismeri, hogy ez probléma, és nem arra törekszik, hogy elfogadja a helyzetét, vagy hogy másokkal elfogadtassa, hanem megpróbálja megtalálni, miért alakult ki az énkép, amivel rendelkezik. Mivel ez a fajta énképzavar nem okoz közvetlenül szenvedést, ahogy mondjuk a homoszexualitás sem, ezért kevesen érzik sürgető problémának. Ezt fokozza, hogy önmaguk elfogadására buzdítják őket, és nem szakemberek, hanem politikusok, különböző aktivisták, és a hasonló zavarokkal élőkből alakuló csoportok. Ez egy elég rossz hasonlat lesz, de a skizofrén nem ismeri fel, és nem ismeri el, hogy ő beteg. Ha nem is ennyire súlyosan, de a nemi identitás esetén is hasonló a helyzet. Sokan nem érzik, hogy ez valamilyen probléma felszínre törése lenne, és inkább együtt élnek vele, mint hogy keresnék a problémát, és rá a megoldást. Még nehezebb a helyzet, ha buzdítják őket ennek megélésére, és kiélésére. Nyugaton kétlem, hogy lenne olyan vezető pszichológus, pszichiáter, aki kiállna, és kijelentené, hogy mindez nagy eséllyel gyógyítható. Azonnal támadnák politikai, civil, és sajnos még orvosi szférából is.(utóbbi az első kettő befolyására)

Mindettől függetlenül, ha valaki úgy dönt, hogy ezt nem akarja, talál szakemert, aki segít neki. Még ha nem is egyszerű a dolga.

Óvodapedagógus édesanyám van, látott már olyan esetet a 36 éves "praxisa" alatt, amikor egy kislány teljes egészében meg volt róla győződve, hogy ő fiú. Egyetlen egy ilyet látott összesen. 28-30 fős csoportokkal dolgoznak az óvodában, ahol dolgozik, és hét csoport van. 210 férőhelyes az óvoda. Ha jól számolok(nem biztos), akkor kicsit több mint 2500 gyerek ment át azon az óvodán, ahol dolgozik, ebből 1 olyan gyerek volt, aki már 3 évesen mutatta ezt a viselkedést. Ha már embrionális korban kialakul ez az eltérés, ennél jóval több ilyen gyerekkel kellett volna találkoznia. Általában pubertáskor környékére kezdenek mutatkozni az első jelei az ilyesminek, amikor a személyiség már többé-kevésbé kialakult. Ez azt jelenti, hogy olyan 12 évnyi behatás már addigra érte a fiatalt.

A hormonok kérdése egy dolog. Fontosak a magzati fejlődésben, de vannak genetikai eltérések is, amik erősebben kellene befolyásolják a nemi identitást. Például amikor nem két nemi kromoszómával fogan meg az embrió, hanem valamiért egy harmadik nemi kromoszóma is megjelenik a zigótában. Fiúk esetén például, ha a magzati fejlődés általad vázolt logikáját követjük, az XYX nemi kromoszómaképletű férfiaknak szinte minden esetben transzneműként kéne fejlődniük. A valóságban, ha fiúként nevelik, akkor fiúnak fogja magát érezni, csak bizonyos nőkre jobban jellemző tulajdonságokat fog mutatni a személyisége. Például empatikusabb lesz, jobban kimutatja az érzelmeit. Fizikailag kisebb, valamivel törékenyebb, vékonyabb testalkat lesz jellemző, de nem kötelezően. Lány esetén XXY ez az eltérés, itt növekszik a tesztoszterontermelés, ezért férfiakra jellemző személyiségvonások, és fizikai vonások jelentkezhetnek. A biológia tanárunk ezt két szóban foglalta össze: "Keletnémet atlétanő". Ezek az eltérések gyakoribbak, mint azt így elsőre gondolnánk, csak ugye nem végeznek géntérképezést minden újszülött esetén. Döntő többségében a nevelés, annak hiánya, és más környezeti befolyások döntik el ilyen esetekben, lesz e bármiféle gondja a nemi identitásával, vagy sem. (Az XXX, és XYY képletűek esete nem ide tartozik)

Olyasminek számít sajnos. "A transz-szexualizmus a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer (BNO) 10. revíziójában a "Mentális és viselkedészavarok" főcsoport "A nemi hovatartozás zavara" alcsoportban még mindig szerepel, kódja F6400."

És ennek vannak alfajai, lásd itt: [link]

Nagyon nem értek ezzel egyet, valaki fiú/lány akar lenni, istenem, valaki meg orvos, vagy postás. Rossz nekünk bármelyik?

"amit kezelni kellene, és nem támogatni." Emberem, a kezeléssel tulajdonképpen támogatod. Ezért is van betegségként nyilvántartva, hogy kaphasson kezelést - ami ugye a hormon. (Másképp kezelni pedig pont olyan okból lehetetlen, mint a melegséget.) Ezt kapják meg és legyen boldog mindkét fél. Ennyire nem kéne, hogy nagy cucc legyen; mindegy hogy valaki fiú-e vagy lány.