Semmi türelmem az emberekhez. Mitől lehet?
Akár családtag, akár ismeretlen, egyszerűen nincs kedvem vele leülni és beszélgetni. Sem állva, sem szépen, sehogy. Undorító mind.
Egyik rokonom is születésnapomkor idejött, hogy főzzek meg neki egy olyan ételt amit utálok (azt hogyan lehetne jól megfőzni amitől undorom van?!) és elkezdett vitázni velem.
Az összes családtagom házsártos, ha főzök nekik, nem jó, ha semmit nem csinálok, az a baj.
Annyira elhitettem magammal, hogy a családommal van baj, hogy elkezdtem más emberekkel is kapcsolatot kialakítani, de azokkal sem lehet szót érteni, mindig csak a hibát látják bennem. Elegem van mindenkiből.
Anyám kitalálta tegnap, hogy a tesóm azért nem jön szívesen, mert én itt vagyok. Sosem mondtam senkire semmi rosszat, de mégis mindig azt feltételezik.
Így, hogy sem itthon, sem másokkal nem tudok meglenni, egyedül pedig nem tudnék élni a betegségemből kifolyólag, így hogyan bírjam ki?
válasza:Egyedül nem tudsz élni, vagyis rá vagy szorulva másokra, ilyen esetben szerintem illik csendben elviselni ha nem kedvelnek és meghúzni magad a szobádban. Hisz te se bírod őket, ők se téged, vagyis ha a lehetőségekhez mérten kerülsz mindenkit, az a legjobb minden félnek.
Lényegében ez egy valamit valamiért helyzet: Ők segítenek az eltartásodban (hisz egyedül erre teljes körűen képtelen lennél) cserébe te meghúzod magad és kerülöd a konfliktusokat, sőt ha kell akkor a kapcsolat teremt is.
Hisz nem tűnne igazságosnak, hogy részben másból élsz, és még "problémázz is" Még akkor se, ha egyébként tényleg elviselhetetlenül házsártosak. Hisz ők tesznek neked szívességet.
És ezt a helyzetet hogy bírd ki? Szorítsd össze a fogad és adj hálát, hogy legalább van fedél a fejed felett, étel a tányérodon és van hova lehajtani a fejed. Hisz mint mondtad, egyedül nem menne.
1# Én is így képzeltem el, nekem ez tökéletes is lenne. De nem így van. Ha nem megyek közéjük, azért is vitatkoznak, mindennek elhordanak (próbáltam.)
Kivonnám magamat a forgalomból, amennyire csak lehet, de akkor is csak a sértődés megy. Ebből van elegem.
válasza: válasza:Mivel más lehetőséged nagyon nincsen, így zárd magadra az ajtót, csak akkor menj ki ha muszáj, az meg hogy ők kint miket mondanak egymásnak rólad, megsértődnek e rád, vagy amikor épp kint vagy miket mondanak neked, próbáld leszarni, elengedni, hisz ez diktálja az érdeked.
Másik lehetséges megoldás, hogy keresel egy olyan részmunkaidős állást, amit még meg tudsz csinálni. Pl 4 órás irodai munka. És keresel magad mellé társakat, akik szintén nehéz helyzetben vannak, a családjukra vannak szorulva, de velük nem igazán tudnak kijönni. Egy próbát megér.
Ha viszont a betegségedből kifolyólag, még ennyi munka sem menne, így marad az egyetlen opciónak, hogy amennyire csak tudod, szard le őket. zárkózz be, füles fel és akkor mondjanak amit csak akarnak, ha nekik úgy jó, te úgyse hallod
Itt egy másik:
Elkezdtem apámmal beszélgetni, (most 12:13) erre rám förmed, hogy hagyjuk. Semmi rosszat nem mondtam. Ő viszont nyomja a telefonját, itt csak csend lehet.
válasza:"ő megsértődött és kaja után elment" És? Hát menjen. Senkinek nem fog hiányozni. Ez inkább vicces mint felháborító, hogy ennyin megsértődik.
"Ő viszont nyomja a telefonját, itt csak csend lehet." Hát akkor maradj csendben, úgyis azt mondtad: "Kivonnám magamat a forgalomból, amennyire csak lehet"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!