Mi a probléma velem?

Szóval szeretném ott kezdeni, hogy járok pszichológushoz, viszont néha úgy érzem hogy nem vesz eléggé komolyan vagy legalábbis valahogy félreért. Viszont azt is fontos leszögezni, hogy kifejezetten szeretem elemezni magam, meg mindenféle öndiagnózist felállítani, ezt főleg egészségügyi dolgokra értem, de igazából a mentális dolgaimmal is túlozhatok.

Na a kis előkészítés után a lényeg annyi, hogy néha úgy érzem mintha valami meghibásodott volna bennem. Hétköznapokon általában 4-5 órákat alszom, mert egyszerűen nem tudom ravenni magam hogy elkezdjem a dolgaimat aztán minden estére meg másnap reggelre marad. Ha viszont valami rutinom felborul (ami vicces mert ez alapján nem úgy tűnik mintha lenne bármilyen rutinom) teljesen kiborulok. Például ha reggel késésben vagyok mert valamivel később keltem és nem tudtam mindent megcsinálni teljes szorongás tör rám, remegek, tisztára rosszul vagyok nagyon ideges leszek, most peldaul egyik nap eltörtem egy tükröt ami nem túl jó mert szerettem azt a tükröt:( Lényegében folyamatosan fáradt vagyok, persze jól érzem magam ha a barátaimmal vagyok, de az az őszinte boldogság ritkán van. Bár néha egyszerűen csak úgy rámtör, gyorsabban ver a szívem elkezdek reményt látni, a pozitív dolgokat értékelni, aztan pár nap és elmúlik. A bűntudatot is elég szarul kezelem, többnyire megvágom magam, de szerencsére nem vagyok függője vagy ilyesmi.

Régebben voltak öngyilkossági gondolataim, most már nem nagyon. Amivel meg még bajom van az az hogy nem mindig tudom kimutatni ha szeretek valakit és ez a párkapcsolati dolgokban nem túl előnyös, plusz ide tartozik hogy nem igazan tudom elhinni hogy valaki igazán őszintén szerethetne,

ha meg valaki kimutatja a szeretetét minden hülyeségre kezdek gondolni.

Na amúgy ez eléggé kis hosszú lett szóval be is fejezem. Szerintetek mi ez, csak a korom miatt van?

16/L