Hogyan tanultátok meg, hogy egyedül is jól érezzétek magatokat és ne folyton valakinek a társaságát keresni?

Hát én jórészt mindig is egyedül voltam. Igaz ez főleg a saját hibám, mert ilyen egy szerencsecsomag vagyok. A lényeg hogy nem akartam (akarok) kilépni a komfortzónámból - így inkább elfogadtam hogy egyedül maradok. Nekem a gondolataimmal voltak bajok. Folyton vágyakoztam, főleg a szerelem/párkapcsolat iránt. Elkezdtem zen meditációt gyakorolni, és rájöttem hogy nem kell állandóan ezen gondolkodnom/rágódnom, mert végül is az én döntésem levét iszom (azért vagyok ebben a helyzetben). A sok-sok meditációs gyakorlás oda vezetett hogy nagyon jól vagyok egyedül. Néha még jönnek az ilyesféle gondolatok, de hamar észreveszem őket, és elengedem az egészet. Néha csak bambulok ki a fejemből, és jól érzem magam. Ma is szép volt az eső, és a vadkacsák, varjúk az égen. Van egy cicám is akivel elvagyok. Nekem jó így :)

Aki extrovertált mint te az mások társaságában érzi jól magát. Persze nincs olyan H vki teljesen extro vagy introvertált. Meg kell saját magaddal is baratkoznod. Aki jól kijön önmagával az nm magányt él át,hanem harmonikus önmagában. Ha ezt a késztetést érzed akkor miért nm írsz naplót? Pár év múlva jó visszaolvasni mik történtek veled. Vmi hobbit találj ki magadnak,bomboltesd a zenét,táncolj,rakj rendet,takarits, legyél aktív.ha meg szeretnél írj a barátaidnak,vagy keress új barátokat mondjuk az új hobbid miatt.

Én régebben foggal-körömmel ragaszkodtam egy-egy ember társaságához, de mindig az lett a vége, hogy elváltak útjaink. Szépen lassan rájöttem, hogy jobb nekem egyedül és így rendeztem be az életemet.

Nem hiszem,hogy ezt meg lehet tanulni. Az introvertált ember egyedül érzi magát a legjobban, egyedül töltődik fel. Ezt nem tanulta, hanem igényli, ez az alapállapota. Az extravertáltak sose lesznek egyedül boldogok.