Aspergeresek, autistak, ti is szenvedtek??

Én is szenvedek. De nem az autizmus tünetei miatt. Sajnos nem sok aspi él a környékemen, így interneten vagyok kénytelen érintkezni velük. A neurotipikusok többségében nem lelem kedvemet, mintha egy külön faj lennének. Munkahelyemen sem lehet szinte semmi értelmes dologról beszélgetni velük, csak olyasmikről, hogy ki mennyire b@szott be hétvégén, kinek ki tetszik és egyéb pletykák, mi volt a Hal a tortában és hasonló értelmiségi műsorokban. Mintha egy delfinnek kéne elviselni egy kárászt vagy egy hollónak a tyúkot.

Sajnos hiába mondom mi az Asperger-szindróma, nem fogják fel.

Kedves 2-es. Nem egy pajzs a diagnozisod, amire majd mindenki eltűri a fellengzos lenezos viselkedesed.

Én depressziós vagyok és tudod kit érdekel??? Senkit! Elkerülnek, mert túl negatív vagyok és értékes perceket veszítenek el miattam, amíg jókedvűen lehetnének.

Szeresd az embereket. Aranyosak, hogy izgulnak a hal a tortanon. Te meg tereld át a szót másik műsorra. Stb. Nem alacsonyabb renduek, hanem mások. Nem jobb vagy, csak más, és erre a massagra kevesek kíváncsiak. (Ugyanez volt velem, én is csak egyetemen találtam barátokat...)

Én is ha társaságra vágyom akkor beszelgetek egy könyvről, vagy elvont témákról és kerulom a hétköznapi témákat, mert az mindenkit zavarba hoz, hogy fél nap a plafont nézem 3 napja ugyanabban a ruhában és bogok.

Persze az enyém is csak egy vélemény, elhetsz ugy is mint egy tamadasra kész vadkan.

Nem én vagyok fellengzős, hanem ők primitívek. Nem lehet egy olyanra mást mondani, akivel semmi értelmesről nem lehet beszélgetni. És hiába mondom mit nem szeretek, azért is csinálják. Unalmas már, hogy mindenben csak nekünk autistáknak kell alkalmazkodni, de fordítva már a legelemibb kérések teljesítése sem megy.

Nem azt mondom, hogy minden NT ilyen, mert szerencsére nem, csupán a környezetemben ilyenből van több. Nem kötelező egymással barátkozni, nagyon jól megvagyok nélkülük. Engem egyáltalán nem érdekel mit láttak a Mónikában vagy mit zabáltak össze aznap és eztán sem fog érdekelni. Elvonulok és értelmes dolgokkal foglalkozok. Barátaim vannak, mindig is voltak, csak nem fogadok el annak akárkit.

Tinikorom végén, fiatal felnőtt korom elején nagyon szenvedtem, fel kellett dolgoznom a "másságomat", el kellett helyeznem magamat és a neurotipikusokat. Ezen kívül sok tanulnivalóm volt a társas érintkezésekről.

Most, 29 évesen már lényegesen jobb. Annyi, hogy társaságban elfáradok, leszív, elképesztően sok egyedül töltött idő kell.

Egyrészt sok az érdeklődési köröm és szeretek azokkal foglalkozni, másrészt azért akárhogy is fejlődünk, mégiscsak igaz, hogy ami másnak ösztönből jön, mi tanuljuk, így a társas érintkezés fárasztóbb.

Nagyon reménykedem benne, hogy autista vagyok és nem más fogyatékosságom van... :( Félek is kivizsgáltatni magam, mert eddig egyetlen munkahelyemen sem sikerült megmaradnom. Nem biztos, hogy a betegségem miatt, de feltehetően az is hozzájárult. Az 100%, hogy nem vagyok normális. Olyan dolgokat csinálok, olyan szokásaim vannak, amik a normál embereknek nincsenek...

Részletezni nem akarom, és ha elmennék kivizsgálásra ott sem szívesen mondanék el minden részletet. Főleg azért sem, mert mi van akkor, ha más fogyatékosságom van.

Néha megfordul a fejemben, hogy kivizsgáltatom magam, de ha elmegyek és gondnokság alá helyeznek a végén, akkor mi lesz?

Hogy miért fordult meg a fejemben a kivizsgálás? Mert szenvedek, és itt adtam választ a kérdésedre. Szenvedek az autizmus vagy más fogyatékosság miatt. Csak remélni tudom, hogy az...

Bár én az ölelés, érintést bírom, sőt néha vágyom is rá. :D

De ritkán kapok(szinte soha), ezért ez lehet emiatt. Vagy más retardációm van... :( Esetleg aki az autizmushoz hasonló betegséget tud, az mondjon már olyat. Vagy nincs olyan?

A lényeg, hogy félek, milyen következményei lennének rám nézve, ha valamivel diagnosztizálnak. Ami megtörténne, ugyanis nem vagyok egészséges. Hogy miért, azt még ide is szégyenlem leírni. Apró dolgok, de nem normálisak.

Amúgy látszani is látszik rajtam. Valaki konkrétan egyszer megkérdezte tőlem, hogy be vagyok-e szívva, mert úgy viselkedem és nézek ki. Többször fogyatékosnak néztek(csak a külsőm alapján) és hallottam, ahogy kibeszélnek. (Biztosan rólam beszéltek.)

A suliban is voltak páran, akik "kiközösítettek", de én kiharcoltam magamnak osztályon belül a viszonylag rendes bánásmódot, így más osztályok hülye gyerekeivel volt inkább probléma.

Összességében ennyi. Ismerkedni nagyon nehezen tudok. Mondjuk a "problémáim" nem merülnek ki ennyiben. Nem tudom, hogy mi bajom. Vagy autista, vagy más szellemi fogyatékosság, de az biztos, hogy nem vagyok egészséges és ezt nem csak beképzelem. :(