Mit tehetnék? 18/F
Depressziós vagyok, emellett szorongásos beteg, már évek óta, nincs motivációm semmihez, nemvagyok képes már alapvető feladatokat sem elvégezni, és pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire gáz, nemtudom mitől lettem ilyen, régen sok barátom volt, állandóan viccelődtem, szerettek az osztálytársaim, aztán 7.osztály körül kezdődött a folyamatos szorongás, középsuliban picit nehezebb volt a beilleszkedés, a szorongásom addigra már sokszor elviselhetetlen volt, szereztem barátokat ott is, haverok előtt sosem tűntem/tűnök rossz kedvűnek, de a valóságban minden napom egy szenvedés, semmi kedvem már reggelente felkelni.
Párt sem találok magamnak, hiába próbálkoztam, lett volna lehetőségem összejönni már lánnyal, de neméreztem hogy összeillenénk, úgy pedig nemakarom erőltetni, hiányzik egy lelkitárs, akivel mindig együtt lehetünk, de egyre inkább úgyérzem, hogy én ehhez túl balfasz vagyok, el sem tudom képzelni hogy létezik olyan lány az én korosztályombol aki ugyanennyire szerencsétlen mint én, önbizalmam is nulla, hiába jártam pszichologushoz, meg szedtem gyógyszereket, nem segített, egyedül vagyok és már nemtudom mitcsinálhatnék, félek tőle, hogy sosem fog változni semmi, hiába probálkozom :/
válasza:Szia! 18/F vagyok én is.
14 ~ves koromban diagnoztizáltak PTSD-vel és átmeneti depresszióval. Ehhez később adódott pánikbetegség és átmeneti depresszióbol szorongásos depresszió lett.
Jelenleg 'csak' generalizált szorongással vagyok beírva.
Szedtem antidepiket, hangulatkiegyelítőt, antipszichotikumot, nyugtatót... mindent amit lehet az ilyen betegségekre írni.
Jelenleg venlafaxine és mirtazapine kombót szedem pregabalinnal. Mondhatni megváltozott az életem. Mindennap van, hogy visszaesek a szorongásos állapotba de képes vagyok ezen a gyengeségen felülkerekedni a gyógyszerek segítségével és akaraterővel.
Nálam főleg az obszesszív gondolatok vannak jelen, amelyek észrevétlenűl állandóan visszanyomnak és egy kínszenvedés eltaposni őket újra és újra és újra. Mikor kijövök ebből a szorongásból, látom, hogy mennyire egy fasza srác vagyok. Képes vagyok viccelődni, megnevettetni szinte bárkit. Érezni boldogságot és önbizalmat.
Ilyenkor erősnek érzem magam.
Sajnos az-az állapot amiben éveken keresztűl voltam nagyon nem akar elengedni, de ez természetes, mivel idő kell a változáshoz.
Kellene újra megpróbálj pszichiáterhez menni és kérdezz a pregabalinról. Nálam ez ami változáshoz segít nagyrészben. Öngyilkosságot akartam elkövetni mielőtt meg nem kaptam a pregabalint.
Ha iskolába jársz, menj az iskolapszichológushoz is. Ingyen van. Meg kell ragadni mindent ami segíthet.
Nekem sincs még párom de nem kell búslakodni emiatt. Én is írtóan idegeskedek emiatt(mondjuk ez inkább csak a betegségemhez kötendő intruzív gondolatcunami), de itt van az egész rodth@tt élet előttem és előtted. Nincs az az isten, hogy ne legyen párunk életünk során majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!