Introvertált lennék? 25/L (részletezem lent)

Nagyon szeretek egyedül lenni. Vannak barátaim, velük is jól elvagyok, de nem annyira, mint egyedül. Amikor velük vagyok - persze, jól érzem magam, de - kis idő után újra egyedül akarok lenni. Szívesen beszélgetek ismerősökkel, rokonokkal, de csak egy kicsit. Na jó, legtöbbször fel se akarom venni a telefont, vagy ha a kezembe adják, hogy "XY az, legalább köszönj neki" megkérdem hogy van, aztán hozzáteszem, hogy "Bocsi, de most mennem kell". Utálom, ha a szomszédok megállítanak beszélgetni. Ha meglátok egy ismerőst az utcán, reménykedek benne, hogy nem vesz észre, vagy úgy teszek, mintha telefonálnék, vagy elfordulok, másmerre nézek. Étteremben dolgozok, mégis azt szeretem, amikor kevés a vendég, vagy leginkább azt, amikor nincs. Így legalább szintén egyedül lehetek, nem kell elviselnem másokat.

Amint kilépek a lakásból, zene on. Már a kabát felvétele után rakom a fülhallgatót a fülembe, és úgy teszem ki a lábam. Amíg kint tartózkodok, folyamatosan megy a zene (akkor is, ha boltba megyek, vagy ha csak leugrok a mellettem lévő kis boltba, ami néhány másodpercre van tőlem). Ezáltal ki akarom zárni a külvilágot. Nem járok discoba, se házibuliba. Egy legjobb barátnőm van, akivel nagyon szeretek együtt lenni. Sajnos nem egy városban lakunk, de amikor találkozunk, mindig nagyon boldog vagyok. Akkor érzem magam igazán felszabadultnak, ha csak mi ketten vagyunk. Például, amikor télen elmentünk korcsolyázni, csak mi ketten voltunk a pályán, és nagyon örültem. De később, amint csatlakoztak mások, teljesen elment a kedvem.

Ha bemegyek egy étterembe, boltba, akárhova, mindig azt érzem, mintha mindenki engem nézne. Iskolába se szerettem járni, mert mindig azt hittem, hogy engem figyelnek, rólam beszélnek.

Szeretek egyedül kikapcsolódni. Egyedül beülni egy kávéra és sütire (legjobb, ha rajtam kívül senki nincs a cukrászdában; gyakran van ilyen, olyankor nagyon jól érzem magam); egyedül shoppingolni; egyedül csak úgy sétálni olyan helyen, ahol kevesen vannak, vagy egyáltalán nincsenek emberek. A csapat munka nem igazán megy, mert jobban koncentrálok, jobban teljesítek, ha egyedül csinálok meg valamit. Nem szeretem, ha írogatnak (messenger, insta, viber). Válaszolok mindenkinek, mert nem akarok bunkó lenni, de van, hogy napokba beletelik. Ha valaki megdícsér rajtam valamit, vagy adnak ajándékot, sose arra gondolok, amire mások, hogy "De aranyos vagy, köszönöm szépen" hanem arra, hogy "Tuti van valami hátsó szándéka" "Biztos nem gondolta komolyan" "Tuti azért adja ezt az ajándékot, mert neki nincs rá szüksége, és csak átpasszolja nekem" "Jaj, hát ez le volt akciózva, és azért ezt vette. Nem is szeretem ezt a csokit. Hülyének néz?"

Most így hirtelen ennyi lenne. De mit gondoltok? Mi a véleményetek?