Mit tegyek, ha nem akarok élni?

A családomra nem számíthatok, igazi barátaim nincsenek, mert nem tudok senkit annyira közel engedni magamhoz. Semmi értelmet nem találok az életben. Semmiben nem vagyok elég jó, hiába kapok visszajelzéseket az intelligenciámról. Mit érek vele? Csak mégjobban alá tudom támasztani magamnak, hogy miért nem akarok élni. Nagyon erős hullámok sodornak néha affelé, hogy csak simán felvágjam az ereimet. "Szar lehet", "Ilyen a művészlélek", mondják sokan, én pedig csak még lejjebb kerülök... Semmim sincs se pénzem, se kapcsolataim (csak olyanok, amik nem bírnak el problémákat), se családom, egyetemre nem jelentkeztem csak azért, hogy melegedhessek valahol. Ostoba, egyszerű idegesítő emberek között kell dolgoznom 12órákat,hogy megéljek valahogy... Nem bírom ezt már tovább. Évek óta depressziós vagyok és mindig hullámzik, voltam már lejjebb is. Mindig nyitott szemmel tapogatóztam a sötétbe ott lent. Mostmár elfáradtam. Mit lehet ilyenkor tenni, ha szimplán nem tud semmi meggyőzni arról, hogy akarjak élni?

Persze, persze az élet szép és vannak örömök, de ezek nem olyan örömök, amiért nekem megérné. Ennyi önutálattal nem is tudok igazán élvezni semmit. El kell terelnem a gondolataimat hülye, ostoba, egyszerű és többnyire szánalmas, keserű dolgokkal, hogy létezni tudjak. És mosolygok, nevetek, beszélgetek a semmiről... De mi értelme mindennek?