Kezdek megőrülni ?

Sziasztok , eddig még nem írtam ide de mostmár úgy érzem hogy valahova vagy valakinek muszáj ezt kiöntenem magamból. Mostanában egyre inkább úgy érzem hogy egyre jobban zuhanok lefelé lelkileg. Kiskorom óta nehezen megy a közösségbe beilleszkedés , alsó tagozatban nagyon sokat voltam beteg , nagyon sokszor fájt a fejem és hánytam suliba. Már akkor is sok hiányzásom volt de felső tagozatban durván elkezdtek zaklatni , sokszor bántottak suliba sőt még kint is osztálytársak , csúfoltak stb. Szegényebb családból származom kitaláltak olyanokat hogy kukázunk , kint megakartak verni mert kis vékonyka voltam és ezt viccesnek tartották , de ezen kívül történt még nagyon sok negatív dolog. Maga a suli is egy nagyon negatív hely lett számomra , a sok bántástól folyamatos gyomoridegem volt. Ha elmentem suliba , első órán már jöhettem is haza mert folyamatosan hasmenésem volt , nem bírtam egy percig se ülni az emberek között. Ekkor elmentem suli pszichológushoz ami nagyon rossz ötlet volt mert az állapotom csak rosszabbodott és olyanokat mondott nekem amitől minden csak rosszabb lett , anorexiásnak hívott közben csak vékony voltam de enni ettem rendesen. De később sok stressztől már tényleg enni se tudtam. 8 évet nagy nehezen kijártam de aztán ugye jött középsuli. Azthittem hogy a problémám megoldódik ezzel hogy már másik közösségben leszek , de nem . Sulit kellett középsuliba is váltanom , most vagyok a második suliba és most egyre rosszabbul vagyok. Folyamatos rosszulléteim miatt sokat hiányzok , a tanárom amúgysem bír , de a hiányzások miatt ma is belém kötött nagyon csúnyán mindenki előtt . Ez reggel történt és azota ez jár a fejemben , sírhatnékom van és nembírok nem erre gondolni. Csak ülök és szorongok és szóról szóra ugyanazt hallom a fejemben amit mondott. Mindig úgy érzem hogy mindenki ellenem van és mindenki utál de ezek után hogy tudom hogy ő tényleg ennyire ellenem van egyszerűen nembírok nem szorongani. Szeptember óta már a pulzusom is mindig az egekbe van és már estem is össze stressz miatt. Pánikrohamjaim már pár éve vannak , még mindig tartanak . Pszichiáternél voltam de csak gyógyszert írt fel , nem segít csak egyre jobban kivagyok. Önpusztító gondolataim vannak , és inkább ölném meg magam minthogy közösségbe menjek. Nembírom ezt az egészet , enni nembírok , hánytatom magam csak azért hogy ne kelljen bemennem és tudom hogy beteges és nem normális de képes lennék mindent megtenni és a fejemben csak folyamatosan hallom azokat amiket utálatból mondtak. Szüleimre nem számíthatok , soha nem hittek nekem ezért pszichológushoz se engedtek soha . Aludni alig bírok , mindig fent vagyok és csak arra tudok gondolni hogy bárcsak ne jönne el a reggel. Bárcsak megtudnám magam szabadítani a sok tehertől amit nem értek mégis bennem vannak . És a legfájdalmasabb hogy senkim sincs aki hinne nekem , és így hogy még a tanár is csak azthiszi hogy találgatok még rosszabb minden.