Az emberek többsége hogy él azzal a tudattal hogy minden amit valaha ember, vagy akár ő maga alkotott, vagy tett egyszer megszűnik létezni? Hogy fogadják el ezt az értelmetlenséget?

Igen depressziós vagyok régóta de szerintem mi látjuk jól a világot.

Már ott tartok hogy meglátom hogy egy nő megcsináltatja a körmét és gyomorgorcsom lesz attól hogy ez mennyire értelmetlen mikor úgyis lenő?

De ez nem elég, még ha nagy ember is valaki és halála után maradnak utána szép képek/épületek/festmények/felfedezések egyrészt ez neki akkor mar nem számít, másrészt egyszer vége lesz az egesz bolygónak és mindennek amit ember alkotott. Hogy éltek ebben a brutálisan értelmetlen körforgásban?

Ránézek egy több milliárd dollárt erő templomra, vagy kastélyra amit évszázadokig építettek és rosszul leszek a gondolattól, hogy ennyi energia bele lett ölve mikor egyszer a bolygónk porrá válik(vagy amivé majd fog)…

Igen be vagyok kattanva már de annyira nyomasztóan értelmetlen ez az egesz, hogy nem bírom elviselni ezeket a gondolatokat.