Viszonzatlan szerelem miatt képes lennék meghalni. Mit tegyek?

Hány éves vagy, kérdező?

Én is azt tanácsolnám, hogy szakemberhez fordulj.

EGy plátói szerelem miatt ennyire kiborulni már nem normális, nem kezelhető házilag.

Szia.

Ugyan ilyen cipőben járok, elég régóta már. Privátban elmondanád esetleg a te sztoridat? Én próbálkoztam egy-két dologgal, ami ideiglenesen segített. (Semmi drog vagy gyógyszer, nyugtató.) Persze most megint előjött nálam egy ideje ez a dolog, de én leírnám szívesen, hogy mi volt a helyzet én nálam, és azt ami nekem segített.

3# Miért nem írod ide ezt a csodaszert?

Mibe akarod belerángatni a sérülékeny lelkű kérdezőt?

Tudom, hogy ilyenekre kell lecsapni, ilyenkor sokmindenbe bele lehet jótevő barátként vinni egy elkeseredett embert. Vallási felekezetbe, droghasználatba, mibe? Ha becsületes dolog lenne akkor kiírnád, nem a privátot agitálnád. Mivel ugye ez egy nyilvános és NÉVTELEN felület.

Nekem is szokott ilyen lenni…

Eddig 4 “kapcsolatom” volt, de mindet rövidre zártam, mert belém szerelmesek voltak én viszont ez nem volt kölcsönös…

Az én érzelmeim nem voltak olyan mélyek.

Ezért 1-2 hónap után szakítottam.

Viszont én meg 3 nőbe voltam eddig szerelmes (nagyon durván)…

Az egyik az egy 24 éves nő volt, amikor 14 voltam, értelemszerűen ebből nem lett semmi.

Csak néha láttam és komolyabb interakció sem volt köztünk, csak néhány szó…

Olyan 16 éves koromig szenvedtem ettől a szerelemtől.

Durva időszak volt, de valahogy az agyam ki szelektálta, hogy mennyire szenvedtem… A konkrét szenvedésre már nem emlékszem.

18 éves koromban is volt egy nő, aki szintén idősebb volt nálam, Ő vette el a szüzességem.

Vele haveri viszonyt ápoltam egy darabig és láttam azt is amikor barátja volt és ettől még durvábban szenvedtem.

Most is van egy nő, akibe szerelmes vagyok…

Most leszek májusban 24 éves, Ő meg 31 lesz idén ősszel.

És bár kétszer szexeltünk, kapcsolatra nincs nála esélyem.

Van barátja, negyvenes embereke…

Bár most is szenvedek az egyoldalú szerelem miatt valamennyire, ez annyira nem durva.

Nagyon sokat gondolok rá és nem is tudom elfelejteni… Ha el kéne felejtenem, azt hiszem úgy nem is akarnék élni.

Lényegében az az életem értelme, hogy rágondolhatok…

Viszont nem gondolok semmi olyanra, hogy majd egyszer összejövök vele, vagy ilyesmi…

Most úgy érzem, hogy el tudom fogadni, hogy már soha nem lesz köztünk semmi.

Próbálok arra gondolni, hogy a jelenlegi párjával biztosan boldog és lehet én soha nem tudnám ennyire boldoggá tenni…

Ha pedig szeretem, akkor annak örülnöm kell, hogy Ő most boldog, ha nem is velem.

Csak az lenne a következő lépés, hogy elengedem ténylegesen és nem gondolok rá… Csak ez meg megrémít.

Mert akármilyen rossz is az, hogy nem lehet vele kapcsolatom, csak simán egyoldalúan szeretni is annyira jó érzés.

6# "mindhárom alkalommal olyan tetszik aki rám nem vevő."

Várjál, ezt nem értem: 2-ből kettő megvolt, a kamaszkori az lehet körön kívüli, nem ezt hívjuk "nem vevő"-nek. Kapnak rajtad a nők ezzel nincs gond, szerencse is kell a pártaláláshoz.

#7.

Persze, igazad van…

Csak kapcsolatra nem kellettem nekik.

Erre akartam kilyukadni.

De ha valaki nem szereti úgy a másikat, azzal nem lehet mit kezdeni, csak elfogadni.

Ez nem egy olyan dolog amit az ember tudatosan tud irányítani…

#9.

És mi az akadálya annak, hogy nem tudtok összejönni?

Ő nem szeret? Mondta is?

Van valakije?

Ha annyira szereted, hogy meghalnál érte, akkor ne azzal foglalkozz, hogy neked mi lenne a jó, hanem arra gondolj hogy neki mi a jó, mi teszi boldoggá… Én ezt teszem és segít.

Ne legyél önző…