Tényleg baj lenne velem ??

Nehéz helyzetről írsz és olyan komoly döntésben, amelyben az ismeretlen nép segítségét kérted, senki nem dönthet helyetted, hiszen a te életedről van szó, erkölcstelen lenne bárkinek is tanácsot adni neked, hiszen neked kell leélned életed hátralevő részét, akkor meg már a saját döntésed miatt és ne másé miatt.

Én a magam részéről pl. végletesen házasságpárti vagyok, és mint látható, ezt nem is rejtem véka alá. Már csak ezért sem adok neked tanácsot, mert bármeddig tudnék neked érvelni, hogy a család szentsége és a gyereknek két szülő kell érvek mindennél többet érnek, de persze ismerem az ezeknek ellentmondó érveket is.

Az, hogy a férjed nem akar elköltözni a szülei közeléből, aki a közös gyereketek nagyszülei, szerintem teljesen érthető és ezért nem is szép ezt tőle számon kérni, szerintem. Mindezt azzal együtt, hogy azt is értem, hogy nehéz kijönnöd a családjával és lassan már vele is.

A problémák valószínűleg ott kezdődnek, hogy neked nehéz elfogadnod saját magad és szeretettel fordulni saját magadhoz, és így azt is nehéz elhinned, ha ő szeret, pláne, ha épp feszültséges időket éltek át.

Szerintem először is neked kell jóban lenned saját magaddal, ha ez nehezedre esik, amit el tudok képzelni az általad leírtak alapján, akkor tényleg keress fel egy pszichológust, a családorvoson keresztül, ő beutalhat, mert a gyermeketeknek elsősorban édesanyára van szüksége minden korban, ami csak akkor lehetsz teljesen, ha magaddal teljesen rendben vagy. Miután magaddal rendezted a viszonyod és a gyermeketekkel is jóban vagy, akkor jöhet a férjed, akivel próbáld rendezni a viszonyod, mert a gyerekek sokkal jobban érzik a felnőttekben és felnőttek között, szüleik között lévő konfliktusok energiáit, mint amennyire a szavakat megértik és minden, ami a szeretet és béke ellentéte, a gyermek lelkét roncsolja.

Te nem vagy olyan személy, akit senki se fog igazán szeretni - ez csak érzés, rossz szellem, elmúlik. Te nagyon is szerethető vagy, nincs olyan ember a világon, aki ne lenne szerethető. Az viszont teljesen érthető, hogy nagy mínusszal indult az életed, ha nem az életet adó emberek neveltek fel, aminek egyértelműen köszönhető a szerethiányod és az alacsony önbecsülésed, amelyeknek olyan következményei lehetnek, amelyek elijeszthetik a férjed és netán sárkányt csinálnak a királylánylétedből.

Vedd tudomásul, hogy királykisasszonynak születtél és viselkedj is úgy, finoman és szeretetteljesen, úgy, hogy okot is adj arra, hogy szeretni lehessen téged.

Keress fel tényleg szakmai segítséget, pszichológust, mert nagyon súlyos csomagokat cipelsz magaddal, pedig nem muszáj egész életedben mindet magaddal vinned!

Örülök, hogy arra a következtetésre jutottál, hogy segítséget kérsz, mesélj majd, hogy hogy haladsz vele!

A stresszes életeden meg amúgy is segíthetsz sporttal, meditációval, több alvással, több víz ivással, és ne gondold, hogy senki sem ért meg téged, én megértelek, teljes mértékben és biztos vagyok benne, hogy bárki más is, aki olvassa írásodat. Az engem senki sem ért meg egy nagyon klasszikus érzés, de attól még, hogy ezt érzi valaki, nem feltétlenül ez az igazság, a fájdalmad védekező reakciója ez azért, hogy elszigeteljen a további fájdalmaktól. Pedig a világ jó hely és az emberek alapvetően jók és szeretnek segíteni, a problémádat meg könnyen megértheti bárki. Ezzel együtt tudom, hogy az "ez csak egy érzés" mantra nem mindig segít, de azért sosem lehet eleget hangsúlyozni, hogy attól még, hogy ez megy a fejedben, az nem feltétlenül az igazság, de persze tudom, hogy nem is lehet figyelmen kívül hagyni.

Várom a fejleményeket, bármerre is tovább, aggódom érted!