Ez milyen probléma?
Bajom van az alkalmazkodással a világ rendjéhez/rendszereihez. A napi rutinokhoz, hogy adott fontos dolgoknak meg kell lennie egy nap. És nemrég rájöttem, hogy azért mert nagyon nagy igényem van a gondolati szabadságra. Nem arra hogy azt csináljak, amit akarok, és akkor amikor akarom, hanem hogy arra a gondolatra gondoljak, ami épp előjön.
Gyakorlati dolgoknál ez nem tud működni, mert kifelé figyelek, és a fókuszomat egy adott irányba kell irányítanom, és nem lehet letérni. Meg tudom csinálni, mert muszáj, de az, hogy ez így be van osztva, hogy pl 8 órától csak erre gondolhatsz, és nem kalandozhatsz el olyan irányba, ami magától jönne, ez nagyon kimerítő, teljesen lefáradok, meg úgy érzem be vagyok zárva, akár a frusztrációig és dühig is elmegy, utóbbi időben mivel mar teljesen kiégtem minden téren, a düh dominál, már kicsit félek is magamtól.
Plusz, mivel vannak előre eltervezett dolgok, akár pl egy esti fogorvosi időpont, és az "beleszól" ebbe a gondolatfolyamba, akkor azt kényszernek élem meg. Mert nem hagy tovább gondolkodni arra ami felé magától menne, mert el kell mennem, és ez megakadályoz.
Ez valami betegség, vagy csak én ilyen vagyok, hogy ennyire szükségem van a belső figyelésre? De olyan szinten, hogy van, amikor már szinte kínzásnak élem meg, hogy kintre kell figyelni.
válasza: válasza: válasza:Az ADHD nem ilyen, az unokaöcsémen tapasztaltam.
Szerintem az a megoldás, hogy felejtsd el magad. Majdnem mindenki önző, csak magára gondol, és ebből lesz a sok mentális betegség. Mert túl sokat foglalkoznak magukkal, másokat meg lesz@rnak.
Fogadok, hogy nincs semmilyen problémád az életben, nem kell az ételért, a megélhetésért, stb. harcolni.
A vidéki emberek között nem találsz mentális beteget, depresszióst, búlimiást, skizofrént, szorongásost. Mert annyi dolguk van, hogy nincs idejük magukra gondolni.
Akármi bajod is van, csak te magad tudsz változtatni, mert nyilván látod, hogy ez abnormális.
Foglalkozz másokkal, segíts az embereknek, vállalj önkéntes munkát, beszélgess az emberekkel, segíts az idős embereknek bevásárolni, gyógyszert kiváltani, kutyájukat levinni sétálni, stb. Lépj ki az agyadból.
Ha ez nem megy, akkor csináld azt, hogy beteget jelentesz, lesz 10 napod nem azt csinálni, amit "kell".
Csináld azt, amit te jónak gondolsz, gondolj csak magadra és a gondolataidra, semmi mással ne törődj és ne csinálj semmit.
Szinte biztosra veszem, hogy a 10. napon meg fogsz őrülni saját magadtól meg a gondolataidtól, és rájössz, hogy így nem lehet élni. Ha meg jó úgy, akkor költözz egy hegyre, vagy erdőbe és ott gondolkodhatsz napestig a magányodban.
#3
Felmenőim tanyán, illetve falun éltek, akadtak közöttük mentális betegek jócskán, öngyilkosok is (többen, nem 1, nem 2, nem 3!!!) pedig parasztok voltak, szóval nem volt nekik büdös a munka. De tényleg csak az a baj, hogy nagy semmittevésükben csak magukkal kellett foglalkozni.
Szerintem meg épp azért nem gyógyul senki, vagy épp észre se veszi magát, mert beletemeti magát a munkába, mint a strucc, hiszen ha valamivel nincs idő foglalkozni, és nem látjuk, akkor az ugye nincs is. A levét meg nem ő issza meg, hanem a körülötte lévők. Volt időm megfigyelni, akadt rá kliens elég a rokonságban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!