Kognitív terápiára lenne szükségem, de a gátlásosság és szorongás miatt képtelen vagyok élő szóban beszélni a problémámról, még telefonon sem. Nagyon el vagyok keseredve, az orvosok pedig cseppet sem megértőek. Mit tehetnék így?

1/3: mi van akkor, ha tényleg néma az a gyerek?

A legtöbb, mentális betegségben szenvedő ember pont azért marad segítség nélkül, mert egyszerűen képtelen szemtől szemben megnyílni, leblokkol, szégyenli a dolgot, retteg és szorong - erről szól az egész átkozott betegség! Nem tudom elhinni, hogy nincs valami alternatív megoldás (a kisszéken és a kötélen kívül), ami elegendő az orvosnak és nem generál extra nyomást a már így is elviselhetetlen stresszben tengődö betegnek. Értem a buktatókat, de ott vannak a szakadék szélén billegő beteg érdekei is.

Csak azon tudnak segíteni, aki akarja is, hogy segítsenek rajta, úgyhogy vegyél erőt magadon a saját érdekedben!

Ha találsz egy jó pszichológust, aki szimpatikus, aki előtt meg tudsz nyílni, kialakul egy kellemes bizalmi légkör apránként, hidd el, meg fogsz tudni nyílni! Nem egyről a kettőre, de nem is kérdeznek rögtön bele a közepébe, főleg, ha jelzed előre, hogy neked ez nagyon nehéz. Segítenek legyőzni ezt a gátat is, azután pedig megoldani a problémádat.