Miért van az, hogy alapvetően nem érzem magam depressziósnak ha társaságban vagyok, de ha egyedül vagyok otthon gyakorlatilag a sírás kerülget folyamat?

Társaságban tök jól érzem magam lelkileg, testileg, sőtt, akkor még otthon is ha itthon van anyukám, de ha teljesen egyedül vagyok gyakorlatilag olyan szinten szomorú vagyok hogy a sírás kerülget, szoktam is néha sírni, minden előjön ilyenkor, az, hogy mennyire szeretnék egy barátnőt, a családi gondok stb.

És ami rossz még, hogy sokat is vagyok egyedül itthon, mert habár sokat eljárok társaságba, amikor mégis itthon vagyok szinte mindig egyedül mert csak anyukámmal élek, akivel jó a kapcsolatom, de a munkája és egyebek miatt nagyon keveset van ő is itthon.