Ki gondolt már öngyilkosságra? 27/N

Hm...olyan 25 éves koromtól folyamatosan. Most 39 vagyok.l (nő).

Volt 2 komolyabb összeomlásom,akkor már kezdtem tervezgetni,de sose próbáltam meg.

Senkinek se mondtam el,se családtagnak,se dokinak. Nem is vette/veszi észre senki.

Hogy állhatnál talpra? Én úgy álltam talpra mindig, hogy lecsesztem,ki mit csinál. Csakazértis.

Most úgy néz ki,hogy beteg vagyok. Gyógyíthatatlan (szklerózis multiplex) Már nem olyan vicces ez a halálosdi rögtön!

Szóval vegyél egy nagy levegőt, és menj szépen tovább!

Valamit keress, ami érdekel. Akármit. Munkát is kereshetsz, vannak olyan helyek,ahová bárkit felvesznek. Elkezdesz dolgozni,pénzt gyűjtesz,emberek között vagy,máris jobb.

Ha otthon sajnálod magad,akkor semmi sem fog megváltozni!

Családod van?

Kérdező: nincs ki előtt szégyellned magadat, mert nincs miért.

Nem tudom mennyire van lehetőséged segítséget kérni pszichológustól.

Addig is amíg nincs munkád, érdeklődési körödnek megfelelően kereshetsz könyveket, építhetsz kapcsolatokat a neten és kezdeményezhetsz személyes találkozókat, ismerkedhetsz.

Mehetsz önkéntesnek például állatotthonba, vagy más helyre, egész sok helyre lehet menni.

Mindegy mit teszel, de tegyél valamit (szerintem), mert a negatív lelkiállapot lehúzhatja az embert, ha begubózik, nem tesz semmit.

Volt, hogy én is hasonlóan éreztem, amikor sok rossz összejött egyszerre. Egy dolgot fontos észben tartani: minden változik. Semmi sem tart örökké. Ez csak egy pillanatnyi állapot. Egy bizonyos idő múlva valami jó is fog történni, jobb kedved lesz, majd lesz olyan, hogy el sem tudod képzelni, hogy lehettél olyan szomorú egykor, azaz most.

Előtted a világ és még bármit kezdhetsz vele, hiszen még fiatal is vagy. Tényleg bármit elérhetsz. Fejlesztheted magad, kitanulhatsz valamit amit szeretsz, szembeszállsz a félelmeiddel és kipróbálsz valami újat, és meglátod, hogy teljesen másképpen fogod látni az életet, mint most.

"Amit tudsz az egy csepp, amit nem tudsz az egy óceán." Amit most látsz, az csak egy kis csepp az egész világból, de rengeteg van még, ami miatt nem érdemes eltávozni és érdemes megélni, csak meg kell találnod.

Egy költözés egy új helyre jó ötletnek tűnik. Én egyedül léptem le külföldre és teljesen megváltozott az életem. 29/F

Szerintem először is szerezz munkát. Ha elfogy a pénzed nagy baj lesz. Mindegy milyen munka, csak fizessenek. Ott is találkozol emberekkel, van miért kikelned az ágyból stb. Persze nem kell ott egyből leragadni, közben keresgélj az érdeklődésedhez közelebb állót, jobb munkarendűt, jobb fizetéssel kecsegtetőt, ami neked fontos.

Ha tudod finanszírozni, mellette tanulj valamit, ami érdekel (bármilyen könnyű szakmunkát, vagy menj vissza egyetemre). Ott szintén találkozol emberekkel, ráadásul az érdeklődésetek is közös.

Aztán ebből már szépen újra lehet építkezni.

Nem fog változni semmi.Túl mélyen vagy a zavarban amit okoztál magadnak.Ez így nem tetszik majd a világodnak sem amiben élsz és kitaszít.Ne keresd a kótődést! Ne ismerd meg ezt a szót! Racionalizálódj és abból meríts ami van ne abból amiböl veszítettél.Így kiutat nyersz.

Kötődés az egy helyhez fűzött kifejezés amikhez elsőre érzelmeket táplálsz és te rosszul veszed elö az érzelmeidet rossz színnel kezdesz festeni így csak bajusz lesz a Mineszotán vagy mi...tudod az a picasso festette kép csak nem tudom mi a neve annak a női ábrának

... Kimaradtam egy hetet általánosban mikor róla tanultunk...

Azt mondják minden fejben dől el de ez csak a gumimaciknál igaz.

Nem azt kérik hogy edd meg őket csak változtass színt és ne bajuszt huzz az elettel. Szerintem a kreativitásoddal minden rendben lehet de itt a kreativitás a kötődés kulcsmása és az csak eltereli a figyelmed.

Figyelmet akarsz magadnak arra vágyakozol legmélyen belül ezt engedd el...engedd el ezt a vágyakozást mert önsajnálatba visz ha mélyen vagy. Válts új színt!

Én is hasonlóan vagyok, nem akarok tovább létezni ebben a világban, de öngyilkos azért nem leszek...

Én mindenképp úgymond új életet kezdek.