Asperger-esként érdemes inkább Asperger-esekkel barátkozni?

egyeskere ne hallgass, neki csak az autista aki nonverbalis magaba zarkozott zoldseg

az autistak baratkoznak, nekem is van nem egy autista baratom, nem konnyu veluk, de ha tudja az ember hogy autista a masik, akkor konnyebb kezelni a melypontokat a kapcsolatban

“Autisták nem barátkoznak. Nincsenek szociális kapcsolataik. Itt meg végképp nem irogatnak, mert nem érdekli őket a többi ember.”

Mekkora egy idióta bunkó barom vagy ! Én autista vagyok, mégis irogatok ide és vannak barátaim. Igaz, hogy nem minden ember érdekel - például a magadfajta biztos nem -, de mi sem robotok vagyunk, hogy ne lennének érzéseink és legalább minimális társas igényünk

Bár nincs diagnózisom, de valószínűleg a spektrumon vagyok, mindig különböztem az átlagtól. Szerintem jó, ha van az embernek neurotipikus és aspi barátja is, mert sokszor a NT nem fog tudni teljesen megérteni, hiába törekszik - legalábbis ezt tapasztaltam. Néha magamat sem értem, ha túl összetettek az érzéseim pl.

Hozzám hasonló illetővel csak nemrég találkoztam, mikor új munkám lett. Volt egy kiborulásom, amit nem tudtam kontrollálni és ő egyszerűen valahogy profin ráérzett, hogy mit tegyen, ami soha senkinek (szüleimnek sem) sikerült még eddig. Felszabadító, hogy nem néz furcsán, ha a lábamhoz kocogtatom a kezem, mikor meg akarom magam nyugtatni (nekem ez a mozdulatsor segít), ha nem jól fejezem ki magam. Illetve, hogy egyformán ugyanazokat a szituációkat tartjuk viccesnek, amik többnyire a mások számára nem azok (időnként még mindig van, hogy nem értem a bonyolult, túlgondolós vicceket, mások pedig az enyémeket). Kell, hogy legyen, aki rámutat azokra a dolgokra, amikben fejlődhetek, könnyebben vehetem az akadályokat a társas interakciókban, viszont eddig nagyon hiányzott egy olyan valaki, aki hasonlít (mindig úgy éreztem, csak én vagyok ilyen ufó - ahogy csúfoltak régen).