Akik irkaljak, hogy kigyogyitottak okat gyogyszerre/terapiaval a depressziobol azok nem is depressziosok?

Ez 1-es esetben nincs ugyanúgy mérhető kémiai probléma. De te biztos jobban tudod a sok kutatásért, publikálásért sok díjjal elismert Prof. Dr. Rihmer Zoltánnál. Majdnem a legnagyobb név a szakmában.

Ha figyelmesen olvastad Ratkóczi drnő levelét, akkor abból is láthatod, hogy arra (nem elsősorban biológiailag meghatározott) terápia való.

Ezt írta

"Vannak ugyanakkor olyan állapotok, amelyekben a pszichoterápiát kellene elsőként választani, és csak az esetek kis részében van szükség egy jó pszichoterápia mellett, esetleg csak átmenetileg gyógyszerre is. Ilyenek a régebben neurózisnak mondott szorongásos tünetcsoportok, aggodalmaskodás, fóbiák, pánikrosszullétek, és a kényszeres tüneti képek egy része, valamint a nem elsősorban biológiailag meghatározott enyhe, esetleg közepes depressziók, és a nem túl súlyos személyiségzavarok."

"A rakbol nem lehet kigyogyulni, es igen fair, mert kb. ugyanaz mint a biologia okozta depresszio, hangulatzavarok.

A rakos sejteket megolik, az nem gyogyitas."

1. Nagyon nem ugyanaz a kettő. Depresszióval még kezeletlenül is simán elél az ember évtizedeket is, kezelve pláne. A rákos betegek nem igazán. Plusz a legtöbb esetben a depressziós emberek ki is gyógyíthatóak belőle.

2. A beteg sejteket elölni, kivágni, hogy aztán csak az egészségesek maradjanak, miért ne lenne gyógyítás?

Megint idézek

"Egyébként az valóban kiderítetlen, hogy mibĹ‘l adódik a gyógyszerek súlyos depressziókra való hatékonysága szemben az enyhe-közepessel. Én csak azt tudom elképzelni, hogy a súlyos depressziókkal együtt járó biokémiai zavarban van a dolog nyitja, arra hatnak a gyógyszerek, a lelki eredetĹą problémákra viszont nem. Igaz, hogy az enyhe-közepesek közt is vannak endogének, de a többségük feltehetĹ‘en nem az. Egyénileg mindannyian találkozunk néha gyógyszerre reagáló enyhe-közepes depressziókkal (lehet, hogy ezek az endogének), többségük viszont az én tapasztalatom szerint is inkább reagál a pszichoterápiára. A súlyosak többsége viszont egészen biztos, hogy endogén, ezért várható, hogy rájuk nagyobb arányban hassanak a gyógyszerek. Lehet az is, hogy a nagyon súlyos depressziókban, bármilyen eredetĹąek is, létrejönnek az endogénhez hasonló biokémiai zavarok. Nincs több ötletem, csak javaslatom (ha engem kérdeznének) a kutatóknak számára, hogy DSM dg.-ok helyett egy Kielholz szerĹą rendszer szerinti felosztás alapján ismételjék meg a kutatást. Ehhez persze nagyon alapos tünetelemzés és anamnézisfelvétel kellene, amirĹ‘l a DSM leszoktatta már a fiatalabbakat. (Biztos nem mindenkit, tényleg ne általánosítsunk.) R.É."

Ebből is jól látszik, hogy nem minden esetben hat jól a gyszer.

Itt szó sincs arról, h akinek eltörik a lába és szomorú, passzív (mert nem tud járni) az ne kezeltesse. De erre nem a gyszer a megoldás, hanem a pszichoterápia. Azt abba is lehet talán hagyni, amikor leveszik a gipszet, mert akkor véget ér a rossz kedv.

A rossz kedv. Nem a depresszió. Mert az nem volt.

"Itt szó sincs arról, h akinek eltörik a lába és szomorú, passzív (mert nem tud járni) az ne kezeltesse. De erre nem a gyszer a megoldás, hanem a pszichoterápia. Azt abba is lehet talán hagyni, amikor leveszik a gipszet, mert akkor véget ér a rossz kedv.

A rossz kedv. Nem a depresszió. Mert az nem volt."

Hát ha mondjuk akinek eltört a lába egy ballernia vagy más profi sportoló volt, éz ezzel az egész korábbi élete, tervei, álmai dugába dőltek, az ugenis lehet ettől komolyan depressziós.

És nem, attól, hogy leveszik a gipszet, még nem oldódik meg az élete, fel kell dolgoznia, hogy hiába töltötte a fél gyerek- és fiatalkorát edzzéssel, hagyott ki szülinapot, osztálykirándulást, barátságokat, volt magántaluló, nem ért el semmit, mert már nem lesz képes azokra a dolgokra, amikért ezeket az áldozatokat meghozta.

A gyógyulás lelkileg egy ilyenből bizony komoly terápiát igényel, el kell engedni a régi álmokat, az ön és mások hibáztatását, és meg kell találnia magát, az életcélját, valami másban.

És nem, nem mindenki áll fel egy ilyen után, van aki öngyilkos lesz, a depresszió mellé becsúszik pár addikció, és sose lesz a régi önmaga.