Akik önként pszichiátriára kértek időpontot, nem szégyeltétek ezt?
Évek óta elhúzódó problémáim vannak, hangulatingadozások, halálvágy, indulatkezelési problémákmáskor irreális öröm-gyönör érzet és boldogság. Néha előjön a depresszió, de ez ilyen szorongásos depresszió. Nem igazán tudok semmilyen közösségbe sem beilleszkedni, ha mégis, akkor is alsóbbrendűnek érzem magam mindenhol. Tele vagyok frusztrációval. Most pár napja megint előjött egy ilyen negatív szakasz és minden este gondolkodom azon, hogy milyen lenne öngyilkosnak lenni... ha leugranék, vagy vonat elé ugranék... így lejátszom a fejemben a jeleneteket, hogy milyen lenne, pl. ugrás közben mire gondolnék, félnék-e vagy megnyugvást éreznék, egyáltalán mernék-e öngyilkos lenni vagy csak így gondolkodom rajta? Ha a vonat levágná a fejem, mert úgy feküdnék a sínre, vajon pár másodpercig látnám-e még a leszakadt testem vagy azonnal meghalnék? Ilyen dolgokon gondolkodom és őszintén kezdek megijedni saját magamtól is..
Évek óta vannak ezek a visszatérő problémák, egy időben gondoltam arra is, hogy borderline vagyok vagy nárcisztikus, előbbi a hangulatingadozás miatt, utóbbi is eléggé igaz rám. De lehet bipoláris vagyok, vagy kontrollmáiás, mert változnak ezek a boldog-negatív időszakok. Nem az én feladatom a diagnosztika, de szeretnék már végre jól lenni és kiegyensúlyozottnak lenni, ezért gondolkodom, hogy felkeresem a pszichiátriai szakrendelést. De annyira szégyellem a helyzetet, olyan kellemetlen az egész... Ti is éreztétek ezt a szégyen-érzetet? Illetve senkinek nem merném elmondnai...
válasza: válasza: válasza:Egyáltalán semmi szégyellnivaló nincs ezen, sőt, büszke is lehetsz, hogy kézbe veszed az életedet!
Engem megerőszakoltak, utána sajnos sűrűn megfordultam a nemi beteg gondozóban... a váróteremben rengeteg normális vagy egyenesen jól szituált ember volt, néha fiatal házaspár, terhes nő, anyuka csecsemővel stb. akik mind azért voltak ott, hogy meggyógyuljanak vagy ne legyen nagyobb baj. Pedig ugye oda is alapjáraton "ciki" menni.
válasza:Szerintem, ha felismerted, hogy problémád van és ezen szeretnél javítani, akkor az ég világon semmi ciki nincs abban, ha szakember segítségét kéri valaki. Akinek villanyszerelési gondja van az villanyszerelőt keres, akinek meg olyan, mint a tied az pszichológust, pszichiátert, szerintem már előrébb vagy a megoldásban, mint az aki fel se ismeri a saját problémáit.
Szerintem hajrá és sok sikert a gyógyuláshoz/változáshoz!
Én egyáltalán nem szégyelltem, pedig generalizált szorongásom és pánikbetegségem van, szóval eléggé rá tudok stresszelni dolgokra🙂 Ugyanúgy felhívtam a pszichátriai rendelőt mint amikor pl. kardiológushoz kértem időpontot. Én mondjuk csak egyszer voltam ott, megkaptam a diagnózist és írt fel a Frontin mellé antidepresszánst. Utána felkerestem egy szakpszichológust, aki ugyan fizetős, de én inkább a pszichoterápiát szerettem volna mint a gyógyszert. Azon vagyunk hogy a Frontint is elhagyjam. Rólam amúgy elég sokan tudják hogy pánikbeteg vagyok, pszichológushoz járok és Frontint szedek, kollégák, ismerősök előtt sem titkoltam soha. Szerintem az embereknek kicsit természetesebben kellene kezelniük a mentális betegségeket.
28N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!