Mi a baj velem?

Olyan mintha nem lenne valós személyiségem. Egyszerűen nincs meg bennem az a "mélység", nem is tudom hogy kifejezni..Üres,jellemtelen,semmilyen,bizonytalan,passzív,felszínes.Nincsenek önálló gondolataim. Nehezen kapcsolódok emiatt emberekhez és szörnyű letargiába vagy mióta már az eszemet tudok. Mert vannak érzelmeim, de az a fura hogy inkább Tudom, hogy ott vannak, mintsem hogy igazán átÉrezném őket. Mintha egy burokban lennék ami nem engedi érezni az érzéseim mert túlságosan fájnának hogy elviseljeim és csak egy kevés szűrődik át belőlük, de az is elég intenzíven. Még régebben volt hogy valami pitianer dolog ugy fajt hogy orakig sirtam es gyotrodtem miatta, fizikailag mintha kinoztak volna. De kezdtek elmulni az erzesek.Úgy érzem hogy valami hiányzik belőlem, de egy hatalmas rész, egy 99% mondjuk. Nem bírok így élni túl fárasztó. Elvileg nincs depressziom csak szorongassal diagnosztizaltak. És pánikolok is, mindenen. Bebeszélek nagamnak bármit aztán majd belebetegszek. Bár bizarr mód már egy pánikrohamnak is örülök mert legalább éreztem valamit miatta. A halált mindig csak kerülgetem, kis dózis ez vagy egy vágás ami nem túl mély, de nem merem végigvinni. Az emberekkel meg egyszeruen szornyu a viszonyom. Regeteg embertol undorom es utalom oket ok nelkul, maskor szinte imadatig oda vagyok ertuk de nagyon gyorsan elmulik ez es hanyagolom oket, meg is feletkezem roluk. Es emiatt nem tudok kialakitani egy normal stabil emberi kapcsolatot mar annyira egyedul vagyok. Kb 1 ember van az eletemben aki evek ota ott van mellettem es eleg kiegyensulyozotr baratsag de ennyi osszvissz.Mikor valakikkel vagyok es vege a talinak mar egybol sírok mert olyan uresseget hagy bennem hogy elmennek és vége. Nem birom feldolgozni hogy minden véges. És nem tudom ki vagyok mit akarok, egyetlen celom az eletben hogy valaki szeressen es maradjon mellettem. De egyszeruen neha nem gondolkodom,vagy tulgondolok es vagy ontom magambol a hulye dumat vagy csendbeb vagyok es igy hat eleg nehez baratkozni.

Szoval probalom betolteni az uresseget vagy eheztetem magam vagy oklendezesig eszem magam. Vagy tul keves alvas vagy túl sok. Pia segit is meg nem is. De mar nem tzdok mut csinalni egy konyvet nem bírok elolvasni ,filmet nem birok megnezni,mert nem érdekel és türelmem sincs hozzá. Illetve érdekelnek folgok de tul rovid ideig hogy belejuk kezdjek.

Valaki segítsen mit kezdjek, mi bajom lehet??? Mert elviselhetetlen ez az egyhangúság már és nem tudok mibe menekülni annyira átfogó probléma. És konyorgom senki de senki ne jojjon azzal hogy szedj vitaminokat, sportolj, egyel jobban, beszelj szakemberrel(mindet csinaltam vagy csinalom de nem jott ossze hosszu tavon v nem segit vagy csak megtobb problemat okozott!)