Mit csináljak, ha a hajmosás is szorongást vált ki?

30/N vagyok.

Sajnos ott tartok, hogy rosszul vagyok ha bármi kötelességem van. Ha tudom, hogy boltba kell mennem szorongok. Volt már, hogy inkább nem ettem, csak ne kelljen lemenni.

Nem dolgozom, szüleimmel lakom. Ők úgy vannak vele, hogy teljesen mindegy mit csinálok, ha nem dolgozom nem dolgozom, kész, akkor eltartanak. Nekik minden mindegy.

Egyszerűen remegek és rosszul vagyok a legapróbb nehézség miatt is. Kiskoromban is ez volt. Ha próbálok segítséget kérni tőlük, akkor nem reagálnak. Értsd ezalatt, hogy ha pl. mondom, hogy szeretnék elköltözni csak félek nekiindulni, akkor nem reagálnak, és teljesen más témáról kezdenek el beszélgetni.

Úgy érzem meghalok lelkileg. Volt már, hogy dolgoztam az életemben, és olyan fura rosszullét jött rám (eltorzult a valóság, olyan érzés volt, mintha nem a jelenben lennék, nem aludtam csak 1 órát nyugtatókkal, stb).

Szedtem már gyógyszereket, és semmi nem volt, ugyanúgy depressziós voltam tőlük.

telefonálni sem merek, ügyet intézni sem, és így elmenni sehova sem. Orvoshoz sem merek fordulni. Ezért is írok ide. Nem akarok ilyen életet és még fiatal vagyok, viszont ha választhatnék szívem szerint meghalnék. Nem érzem, hogy akarok élni. Semmi nem motivál.

Kiskorom óta ez van, az első szorongásos rohamokat 7 évesen kaptam, 12 évesen már hánytam a stressztől, aztán 14 évesen már felnőtt ügyeket kellett intéznem (anyukám ügyvéd volt, és engem fogott be asszisztensnek, én adtam fel leveleket, stb). Aztán alkoholista lett, én ápoltam.

Aztán az egyik tesóm idegbeteg lett és vert engem meg ordítozott, hogy meg fog ölni. Később a nagyszülőmet kellett ápolnom, aztán meg egy másik rokont.

És aztán összetörtem. Ha visszagondolok az életemre, semmi nem okozott örömet. És semmi nem köt le. Kiskorom sem volt, amit élvezhettem volna, anyukám elzárt a barátaimtól, azt mondta vele legyek inkább.

Röviden ezek voltak a kiváltó okok, viszont úgy érzem be van szűkülve a tudatom ahhoz is, hogy segítséget kérjek. Nem tudom merre kellene elindulnom. Háziorvos? Vagy hova kellene fordulnom?