Ez most depresszió vagy csak elmúlt a derealizáció?

Nem kezelnek, de nekem normálisnak tűnik ahhoz képest hogy mennyire szorongtam, már nem szorongok egyáltalán és nyugodt vagyok, beletörődtem

Ha a depresszióm fő oka az hogy nincs értelme az életnek mert a végén úgyis meghalunk, így bármit csinálok az semmivé válik, akkor azon hogy tudna segíteni bárki is? Elnézem az embereket ahogy küzdenek a céljaik eléréséért, aztán meg semminek nincs semmi értelme. Nekem nagyon gyorsan telnek az évek, nem értem másnak hogy nem, vagy nem tűnik fel, de telnek az évek, az évtizedek, és egyszer csak megöregszünk (már ha megéljük) Az ember fiatalon még talál értelmet az életének mert előtte még rengeteg van, de az idős emberek már csak a jelennek tudnak örülni és nem tervezgetnek sokat, én már öregnek érzem magam, mert az a sok idő nagyon hamar eltelik és aztán meghalok, de egyébként is, mi értelme van

És nem szomorú amikor egy 75-80 éves ember előtt arról beszélget a család hogy majd ha felnő a gyerek..?

Nézzétek el nekem hogy nem érthető amit írok, nem gondolkodom normálisan, ezt tudom én is. Teljesen jól azok amiket írtál és köszönöm viszont sajnos egy jó ideje eszerint a gondolkodásmód szerint élem az életemet és egyszerűen már nem tudok normálisan gondolkodni, nem tudom hogy milyen az. Volt már sokkal rosszabb is ugye mint mondtam, most már azért jobban vagyok de még mindig nem vagyok normális. Biztosan pszichológussal való beszélgetés tudna csak segíteni rajtam, majd ráveszem magam és felkeresek egyet. Ahogy te látod az életet és értelmezed azt amit én írtam az nem ugyanaz ahogyan én látom. Ez így lehet hogy furán hangzik, de mivel én nem tudom megérteni a normális emberek hozzáállását az élethez, így ők sem engem és ez így van rendjén mert én beteg vagyok, csak azt nem tudom hogy mi segíthetne rajtam ugyanis attól függetlenül hogy én tudom magamról hogy beteg vagyok és nem normálisan gondolkodom, nekem még mindig ez tűnik a helyesnek, ahogyan én látom. De tudom hogy nem helyes, csak én így látom mert nem vagyok normális. Azt írtad hogy a jelenben élek, szerintem én nem a jelenben élek hanem én már a halálom napjában élek minden nap, tudom hogy ez így érthetetlen számodra, de nem tudom normálisan megfogalmazni ezt csak így mert így gondolkodom. Köszönöm a tanácsokat, remélem hogy pszichológus segíteni fog, a csolortterápia is jó ötlet, és a többi is amit írtál.

Én elfogadom hogy rendbehozza a gondolkodásomat természetesen, mert szeretnék jól lenni, megpróbálok egy jó pszichológust találni, ha elsőre nem is jön össze majd egyszer csak találok olyat akivel egy hullámhosszon vagyunk. Gyógyszert nem is igazán szeretnék szedni csak akkor hogyha nagyon szükséges lenne, de ahogy írtad, nekem inkább terápiára és vitaminokra lenne szükségem. Köszönöm a válaszokat, sokat segített már azért is mert tudom hogy merre induljak el a gyógyulásom érdekében