Elmondjam a barátaimnak, hogy depressziós vagyok?

Azért nagyon nem mindegy, milyen a környezeted, és alapvetően mennyire barátok, mert kiváltképp fiatalon szeretnek egyesek nagy szavakat használni... Ha tényleg barátok, azaz tűzbe mennél értük és viszont, akkor beavathatod őket, ha csak azért barátok, mert ez a legnagyobbat mondó szó, de valójában csak haverok, spanok..., akkor nem hiszem, hogy külön részletesen kellene beszélned velük erről.

A korod sem mindegy, hiszen pl egy 14 éves nem elég érett ahhoz, hogy egy ilyen információt megfelelő komolysággal kezeljen

Lehet azért nem keresnek, mert ők azt érzik, hogy visszautasítod őket. Én saját oldalamról simán el tudom képzelni, hogy ha nekem folyton -nem tudom milyen okokból- nemet mondanak találkozásokra, akkor magamra veszem, és az az első gondolatom, hogy én nem vagyok jó társaság, velem nem akar a másik beszélgetni, találkozni. És akkor persze, hogy "nem fogom erőltetni".

Nem mondom, hogy a te barátaid ilyenek, nem ismerem őket. De tisztábban látsz ha elmeséled nekik, hogy mi a jelenlegi helyzeted. Szerintem jót tenne neked, ha ezek után is bevonódnál a társaságukba. Az ilyen beszűkült mentális helyzetekben nagyon sokat segítenek az emberi kontaktusok. Egyáltalán hogy kizökkensz a belső magányodból!

Nekem van egy haveri társaságom, egyik alkalommal valahogy szóba jött a pszichológus téma, meg az is, hogy én épp keresek egyet, megkérdezték, hogy miért, elmeséltem röviden, hogy elég rossz hangulatom van mostanában, röviden, depresszió jellegű tünetek, teljes motiválatlanság, tehetetlenség érzése. Végül kiderült hogy több másik tag is is ilyen-olyan okokból jár pszichológushoz, és teljesen természetes beszélgetést tudunk erről lefolytatni, ami szerintem egy tök kellemes tapasztalat, hogy nem is tudod, de nem csak te küzdesz problémákkal az életben. Attól hogy más kedvesnek, vidámnak látszik, neki is meglehet a saját gondja, ezek a mentális nehézségek nem annyira egyedi esetek.

Szóval ha úgy gondolod, meghallgatnának, érdekelheti őket mi van veled, meséld el. De nem kell, hogy ők legyenek a terapeutád :) de hátha akkor jobban megértenek, és ne menekülj a társaságuktól ha kedveled őket. Segíthetnek neked. Az is lehet hogy ők gondolják, hogy te koptál le :)