Hogy ne álmodozzak egy általam képzelt múltról?

Jó néhány éve nem fogadtam el egy munkaajánlatot gyakorlaton (mi érdeklődtünk, simán engedték volna, azóta sajnos nincs több esélyem) és azóta is nehezen engedtem el, rossz döntés volt nagyon de akkor valamiért úgy döntöttem, sőt úgy lett, lenne volna igazi, hogy suli befejeztével egyből akkor elfogadtam volna így akkor dolgozhattam is volna egyből,nem lett volna kihagyás, nem kellett volna aggodalmaskodnom az álláskeresésekkel, minden egyéb kínos helyzettel ami azóta jelen van, ha évekkel később is kaptam volna újra lehetőséget vagy most sajnos nem fogja eltörölni ezt a jövőt ami egy rossz döntés miatt alakult ki de kicsit elfelejtheti viszont nem látok erre esélyt sajna, talán 10 év múlva max.

Sőt akkor legjobb barátnőmmel mentünk volna, midkettőnket felvettek volna igaz nem egy helyen de mégis így visszagondolva "aranyéletem" lett volna és ezt tudom mert kicsit engedték hogy ott dolgozzunk és az volt talán a legjobb pár pillanta az életemnek de akkor nem vettem komolyan...hiába mások elkerülnék a helyet...még ha ő el is ment volna akkor is legalább a hely adott nekem örömöt, nem mentem volna el, könnyű feladatok amiket már ismertünk, ismertük szinte az összes ottani dolgozót, ők is minket, főnökök is, barátnőmmel lettem volna 1 munkahelyen, csak hát én beijedtem, de ha maradtam volna lehet még mai napig ott dolgoznánk, lehet el se hagynám a helyet soha annyira hozzám nőtt. Belegondolva ezt tartom valószínűnek.Bár lehet azóta eljöttem volna, más munkák felé nézek, elbocsájtanak de ott van az a lehetőség is hogy minden úgy marad és azóta ott dolgoznék hisz még áll a munkahely és fog is jó pár évig ahogy láttam.

Állandóan azon álmodozok milyen lett volna ha akkor máshogy gondolkodok és úgy maradt volna minden...Valahogy egész életemben azóta mióta megismertem azt a helyet, az volt ilyen menekülés minden elől hely ( más munkák..mindig halogattam a munkakezdést ahogy lehet de ide örömmel jártam volna még most is.), az adott biztonság érzetet, még akkor is oda vágytam mikor más munkahelyen dolgoztam de nem tudtam elengedni., talán mert előző sulik amiket otthagytam az is borzalmas múlt volt előtte de ez a hely és ez a suli megváltoztatott mindent...lehet ezért is nehéz.

Most hogy erőt vettem magamon és elmentem megnézni a helyet, hogy miért nem tudom elengedni, megszűnt az a nagy bűntudat ami 7-8 éve van kb., nincs állandó nosztalgia utána, csak még néha foltokban előjön ez a mi lett volna ha és elkezdek képzelegni, egy idealizált múltat alkotok és jelent is, közben a mostani jelent meg addig kikapcsolom. Más helyen dolgozok azóta, nagy nehezen sikerült elkezdeni mert emiatt a döntés miatt sokáig képtelem voltam más helyen elkezdeni dolgoni valamiért, nem lustaság...

Próbálok nem a múlttal foglalkozni de sajnos nem megy, és az életem sok része sajnos oda köt, de nem akarom teljesen elfeljteni csak hogy ne úgy emlékezzek rá mint egy rossz döntés amit életem végéig bánni fogok...azóta voltam már más munkahelyeken, de sosem nőtt semmi hozzám úgy mint ez és nem igazán értem miért, lehet mert gyakszin több évet voltam ott, megszerettem...sajnos azóta miután nem kezdtem el ott dolgozni, napi szinten jelen volt ez a képzelt múlt utáni álmodzoás, volt hogy eltudtam nyomni de azóta sosem szűnt meg teljesen. Sőt bármikor ha hallok vonat sípot éjszaka pl.vagy nappal hirtelen mindig előjön a képe, mert vonattal is mehettem volna oda, de busszal is csak valahogy jobban előjönnek a gondoolatok róla..Van erre esetleg ilyen mentális probléma, hogy állandóan képzelt múltról álmodozik, jövőről nem tudja elfelejteni?

próbálok a mostani jövőmben élni de nehezen tudok elvonatkoztatni erről a helyről. Pszichológushoz érdemes lenne ezzel menni?